(City-film.)
Végre az első magyar film, amely átcsúszik az objektív kritika vizsgáján. A film még kissé dadogva mondja el azt, amit el kell mondania, de elmondja, mert tudja, s így felsőbb osztályba léphet. Végre az első magyar film, amely "nemzeti külsőségek" nélkül is tud magyar lenni, mert belülről magyar, s mert belülről - művészet. Mihály István és Stella Adorján értik a mesterségüket. Símán gördül a mese, és Ágai Irén leegyszerűsített, magával ragadó játékával máris ott áll a hollywoodi Olimpuson. Kis Varsányi ebben a filmben, aranyharangcsengő-muzsika minden szava, mélyről jönnek, a szíve legfenekéről, ezért tudnak megrázni is.
Jávor Pál: a márványszobornak itt-ott voltak gipsz-részei is. Pethes Sándor kedvesen kackiázik végig a filmen. Gózon Gyula nemcsak komikus ebben a szerepében: sokkal több, moličrei. Gombaszögi Ella kedves, de mért kap mindig csak cselédszerepet? A nagyszerű rendezés Székely István munkája, aki a pár garasból - amibe ez a film előállítása került - előreláthatólag aranyhegyet emel az új, s most már kiforrottabb magyar filmprodukciók megkezdésére.
