Párizs sztrájkol, hogy megrémítse a köztársaság ellenségeit

Párizs, február 11.
A minisztertanács elhatározta, hogy hétfőn törvényjavaslatot terjeszt a kamara elé, amely felhatalmazza a kormányt, hogy egy hónapon keresztül az eddigi költségvetési keretekben vigye tovább az államháztartás ügyeit. A parlamenti vizsgálóbizottságnak, amelyet a Stavisky-botrány kivizsgálására küldenek ki, 44 képviselőtagja lesz, de bírói jogkört nem fog gyakorolni. A világraszóló botrány legújabb szenzációja, hogy a bayonnei vizsgálóbiró vasárnap Bonnaure képviselő ellen, akinek mentelmi joga fel van függesztve, elővezetési parancsot bocsátott ki.

Párizs, február 11.
Ami lezajlott, azt lehetetlen volna egyetlen okra visszavezetni. Királypárti puccs? A tömeg nem is ismeri Duc de Guise-t a trónkövetelőt. Fasiszta próbálkozás? A demokrácia világválsága? A munkanélküliség bolseviki kirobbanása?

Volt a hétnapi forrongásban mindebből valami, de még mennyi más! A gazdasági válság miatti türelmetlenség a Stavisky-ügyön való fölháborodás. Elkeseredés a közélet tolvajaival, orgazdáival és panamistáival szemben. És még mennyi más ok, ami régen forr, ami kirobbantásra várt. Az örökös kormányválság a maga mindig visszatérő tárcát cserélt minisztereivel, a pártok megúnt játékkal….

Ha csakugyan a demokrácia válságról van szó, lehetséges volna-e, hogy egy hetvenhároméves aggastyán visszatérése a politikai életbe lecsendesítene minden vihart és elégedetlenséget? Hiszen nem a szigor, nem a diktátori kéz, vagy a diktátori hajlandóság teszi Doumerguenek a lelkekre megnyugtató befolyását és még csak nem is a győztes csaták emléke, mint Németországban a Hindenburgé.

Doumergue a maga puritán, nyárspolgári életét hozza magával. Politikai multjában soha nemhogy a köztársaságtól tántorodott el, de állandóan balpárti volt. A kormány élén egyszerre biztonságos és megnyugvást kelt a háborgó közvéleményben. Nem fasiszta és antidemokratikus ez a közvélemény, nem parlamentellenes, csupán ezzel a mostani képviselőházzal nincs megelégedve, amelyben mindenki a nagy reformok szükségességét hangoztatta, de a parlamenti munka holtponton vesztegelt.

Ma jelent meg a fasiszta és a diktátori szándékokkal vádolt Tardieu új könyve: „L’heure de la décision!” (A döntés órája!) Közmeglepetésre, diktátori törekvéseknek nyoma sincs benne. A hitleri elmélettel ugyancsak éles ellentétben van. Igaz, hogy alkotmányreformot követel, de nem a parlament kiküszöbölésével, hanem a teljesebb munkaképesség érdekében. A felelősség kimélyítését kívánja. Kiemeli, reformjainak nem az a célja, hogy holmi kalandor hatalomra jutását előkészítése, ellenkezőleg, hogy még a lehetőségének is betegye az ajtót….

Doumergue elnöklete alatt az új kormányban békésen ülnek egymás oldalán Herriot és Tardieu. Petsin marsall és a neoszocialista Marquet és legszélsőbb jobboldali Marin.

Doumergue kormánya 450-480 főnyi többségre számíthat. Ezen nem változtat a hétfőre eltérő általános sztrájk: a republikánus és szocialista tömegek nagy tiltakozása minden fasiszta próbálkozás vagy gondolat ellen.

Munkásoktól a tisztviselőkig, sztrájkolni fog mindenki, a vasutak is megállanak negyedórára, hogy ízelítőt adjanak, mi lenne, ha létében támadná meg valaki a köztársaságot.