Néha sajátságos esetekben merül fel a hasbeszélés. Németországban egy előkelő nemesi család sírboltjában csupán egyetlen hely állott még üresen, míg a helyre két utód tartott számot. Két agglegény vetekedett azért, hogy földi maradványaik szeretettjeik mellett családi kriptájukban pihenjen. Bár a két fivér a legteljesebb egyetértésben élt, a bírósághoz fordultak kérelmükkel.

Mindegyik a saját részére akarta biztosítani az üres sírhelyet. Az egyik azon az alapon, hogy mint az idősebbet őt illeti meg az elsőbbség. A fiatalabb viszont arra hivatkozott, hogy neki egy része már úgyis a kriptában van elhelyezve. Ugyanis a háború alatt amputálták a lábát és a levágott lábat a családi sírboltba tették abban a hiszemben, hogy majdan a testtel együtt legyen elföldelve.

Miután ő lábától, legalább a halálában nem akar elválni, kéri a sír jogát az ő részére ítélni. A bíróság mindkettőjük kérelmét elutasította és kijelentette, hogy a hely az először elhalálozót illeti meg. Ezekután a testvérek tovább együtt laktak és mindegyik vigyázott a másik egészségére, mert mindegyik maga kívánta a sírt elfoglalni. Ez a vágy töltötte be alkonyodó életüket.

Azonban minden vigyázat ellenére az idősebb fivér mégis megbetegedett. A gondos ápolás dacára állapota egyre komolyabbra fordult. Midőn már a legrosszabbtól féltek, a megható önfeláldozással ápoló öcs azzal lepte meg az orvost és a személyzetet, hogy bátyja jobban érzi magát, de csakis őt kívánja látni. Tehát sem az orvost, sem a személyzetet nem engedte be hozzá.

Az orvosnak gyanus volt, hogy a súlyos beteg állapota egyszerre csak jobbra fordult és orvosát még sem kívánja látni. Megbízta tehát a szobaleányt, hogy figyelje meg, mi történt a beteggel. Az ápoló testvér a személyzet előtt nyitva hagyta a beteg ajtaját, senkit sem engedett be. de hallgatózott és tényleg két hangot hallott a másik szobából.

Midőn a fiatal testvér még ugyanaznap rövid időre eltávozott és bezárta a szobát, betörték az ajtót és meglepetéssel látták, hogy az imént még beszélő férfi már halott. Kiderült, hogy a halál már néhány órával előbb következett be.

A titok megoldása abban rejlett, hogy a fiatalabb testvér, ki ragaszkodott ahhoz, hogy ő is a családi kriptában legyen eltemetve, már a reggeli órákban észrevette fivére kimulását. Elhatározta, hogy öngyilkos lesz és így mindkettőjüket együttesen helyezik majd a sírba. Miután félt a szenvedésektől, gyorsan ölő méreg segítségével akart életének véget vetni.

Mivel azonban mérget nem tartottak odahaza, elhatározta, hogy hasbeszélés révén, mit fiatalabb éveiben ügyesen űzött, elhitette, hogy fivére még életben van. Remélte, hogy néhány óra alatt sikerül mérget szereznie és követheti bátyját a halálba és főleg a sírboltba.

A hasbeszéléssel megtévesztette ugyan a körülötte lévőket, de mivel idejekorán felfedezték a titkot, hosszas rábeszélés után mégis eltérítették szomorú szándékától.