A védőoltások kielégítő védelmet nem nyujtanak: a létesített immunitás nem mindig teljes, gyakran mérsékelt vagy kisfokú, sőt kérdéses. Az oltások hatása időben is korlátozott. Pl. tífusznál aktív immunitás esetében az ellenanyagok átlag már 6 hónap alatt eltűnnek a vérből. Az aktív immunizálás nem is egészen veszélytelen, sokszor kellemetlen helyi és általános reakcióval jár.

Sőt, ha az egyén nagyon érzékeny, vagy az oltóanyag túlerős és lappangó fertőzöttség esetén, halált is okozhat. Az utóbbi megállapítások - s ezt hangsúlyozzuk inkább az állati oltásokra vonatkoznak, mert az emberi gyakorlatban elsősorban elölt baktériumos vaccinákkal dolgoznak, ezek pedig, ha kellő gond készülnek, veszélytelenek.

Szimultán oltásoknál - melyekről eddig az emberi gyakorlatban szintén alig beszélhetünk -, az imént említett veszélynek nem vagyunk kitéve, ilyenkor azonban az immunitás kisebb mértékben hatásos és kevésbbé tartós.

Ami a legfontosabb: igen virulens baktériumokkal és nagymérvű fertőzéssel kell számolnunk, már pedig ilyen esetekben a védőoltások sokszor cserben hagynak. A gázflegmone meg a rosszindulatú vizenyő kórokozói ellen a fertőzötteket megvédeni nem tudjuk. De ma még valamely számbavehető takonykór elleni védőoltást sem ismerünk.

Az oltások csakis akkor járnak eredménnyel, ha azokat köz-, illetőleg állategészségügyi intézkedésekkel együtt foganatosítják. A köz- és állategészségügyi viszonyok javítása azonban esetünkben, a célterületnek tenyészetekkel újra meg újra megismételt elárasztása miatt alig leküzdhető akadályokba fog ütközni.

A bakteorológiai háború kétélű fegyver lehet, amely fenyegeti azt is, aki felidézi. Hogy azonban ez a veszély minden mérvű, a várható eredmény megéri-e a kívánt áldozatot, nem tudjuk. Ha feltesszük, hogy megéri, akkor a saját csapatok és a mögöttes országrész számottevő veszélyeztetése nélkül, hadműveleti területen csak a Bacillus tetani, a Bacillus phlegmones emphysematosae és a Bacillus oedematis maligni és vele rokon anaerobok használhatók, maró harcgázokkal kombinálva (sebfertőzés!).

A többi harci baktérium ellenben csakis a hadműveleti területtől messze fekvő városok, táborhelyek, ipartelepek, fontosabb raktárak, szorosokon vezető útvonalak, útkereszteződések, közlekedési gócpontok, pályaudvarok stb. ellen használható.

Az eddigiekből megállapíthatjuk, hogy a baktériumok a harcászati viszonyokat kibírják, felhasználásukat a védekezés nem zárja ki és hogy a támadó saját csapatainak és mögöttes országrészeinek veszélyeztetése nyílt kérdés.