A kókuszpálma egész éven át hoz termést. Szünet nélkül terem a fán a kókuszdió, egy évben 200-250 darab. Alul lógnak a sötétbarnára érett hatalmas diók, közvetlen egymás fölött a kevésbbé érettek, míg legfelül az apró, alig tyúktojás nagyságú diók. Az érett diók önmaguktól esnek le a földre, de akkor már túlszárazak, azért emberekkel vagy külön e célra betanított majmokkal szelik le a diót a kókuszfáról.

A majommal való kókuszszedés főleg Szumatra-szigetén van elterjedve. A már megszelidített majom derekára hosszú kötelet kötnek. A majom felkúszik a fára és az első, kezeügyébe akadó kókuszdiót le akarja szedni. Ha a dió még fiatal, akkor a földön álló bennszülött egyet ránt a kötélen, mire a majom egy másik dió után nyúl.

Ha ez megfelelő, akkor nyugodtan engedi letépni a diót. Rendkívül mulatságos, de nem egészen veszélytelen a kókuszdiószedésnek ez módja. Ugyanis, ha túlsókat ráncigálják a majmot, akkor az megdühösödik és minden ráncigálás ellenére letépi az első, kezeügyébe eső diót és egy jólirányzott dobással a földön álló bennszülötthez vágja.

Ha a dobás nem talál, akkor boszorkányos gyorsasággal, egymásután vagdossa a földön álló emberhez a diókat, valósággal bombázza a kötelet ráncigáló bennszülöttet. Ilyenkor legtanácsosabb elmenekülni és a majmot magára hagyni. Ha dühe alább hagyott, akkor ügyesen kinyit egy kókuszdiót, megissza á bennlevő nedvet és mint aki jól végezte dolgát, szépen lemászik a fáról.

A kókuszdió Európában is látható a csemegekereskedések kirakataiban és az utcai árusok bódéiban. Aki rászánta magát és drága pénzért megvett ilyen „kókuszdiót”, az csalódva látta, hogy belül nincs se tej, se víz, csak egy fehér penészes roszszagú valami. Esetleg még a fejét is törte azon, hogy hogy a csudában lóg ez a kerek szőrös diógolyó a fán, amelynek se szára, se levele nincs.

Nos, a kókuszdió, úgy amint az Európában látható, le van már hántolva, a külső kéregtől megszabadítva. Mennyivel más a kókuszdió a fán! Mikor még félig érett, akkor zöld a színe és olyan, mint egy hatalmas görögdinnye vagy egy zöldessárga tök. Olyanfajta kocsánja is van, mint a töknek vagy dinnyének. A külseje sima és kemény, körömmel, de még késsel is alig lehet belevágni.

Ha félig érett kókuszdiót kettévágunk (ami igen nehéz művelet), akkor azt látjuk, hogy a dió szélén egy 3-4 ujjnyi vastag rostos kéreg van (3. kép). A kéreg közepén van az ökölnagyságú dió, amely így, félig éretten, tele van édeskés nedvvel. A bele 2-3 milliméter vastag fehér kocsonyás anyag, az a kókuszdió húsa.

A „hús” és a rostok között van a szintén 2-3 mm-es csonthéj, a mag. A keresztmetszet tehát ez: szélén 2-3 ujjnyi vastag rostos kéreg, pár mm-es csonthéj, pár mm-es kocsonyás hús, középen nedv.