Nagy átlagban a felnőtt férfiak 5 %-a balkezes; a nők között feltűnően kevesebb – csak a fele - , aminek valószínű oka a nagyobb készség az áthangolásra, a nevelés hatásainak befogadására. Bizonyos elméleti (örökléstani) megfontolások alapján azt mondhatjuk, hogy az újszülöttek egynegyedrésze balkezesnek születik, férfi-nő egyaránt, de a nevelés és a külvilág hatásai alatt jelentékeny rész áthangolódik jobbkezességre. A nevelés hatását bizonyítja az is, hogy műveltebb körökben kisebb az arányszám mint ott, ahol a gyerekkori nevelés kevésbé gondos.
Arról, hogy régi időben gyakoribb volt-e balkezesség, nem sokat tudunk. A biblia adata (Bírák Könyve, XX. 16.), hogy Benjamin törzséből 26.700 férfi közül 700 kitűnően parittyázó balkezes harcost váltogattak ki (2.62 %) keveset mond, hiszen csak a jeles parittyázókról van szó és nyilvánvaló, hogy sokkal több volt a rosszul parittyázó balkezes. Manapság alig lehetne 26.700 jó billiárdozó közül 700 jó kézzel játszót kiválogatni, - jegyzi meg Ludwig.
A ninivei asszír domborműveken és a középamerikai hieroglifákon, sőt általában a Krisztus előtti 3. évezredig az ősi emlékeken az ábrázolt alakok csaknem mind jobbkezesek, bár ősi mexikói domborműveken előfordul balkezes ábrázolás olyankor is, mior ezt nem a szimmetriakeresés kívánja. A bronzkorból származó fegyverek, sarlók, jobb kézre szabottak.
A kőkori szerszámokon nem találni olyan jeleket, amelyekből biztosra lehetne következtetni arra, hogy melyik kézzel használták, vagy melyik kézzel készítették őket. A kőkori barlangfestmények, különösen a nagy kultúrájú magdelenien-korbeliek nyilasai és lándzsavetői jobbkezesség mellett tanuskodnak.
A bal és jobb különböző értékelése mellett szólnak az ősi időkbe visszapillantást nyujtó nyelvészeti adatok. A legkifejezőbb a magyar nyelv, mely egyenesen kimondja, hogy a jobb:jobb. A bal fogalma a magyarban a rosszal van kapcsolva, amit a balszerencse, baljóslat, balhír, balfogás stb. kifejezések tanusítanak.
De itt említendő a „balek” és a magyar-jassz „link”-je is. Görögben, latinban a jobb megjelölése az üdvös, a jó; a balé az átkos, a sötét, a gonosz kifejezésére is szolgál. A ma élő német, angol, francia, olasz és szláv nyelvekről is minden nyelvtudó megállapíthatja, hogy a jobb megjelölése egyben az igaz, a jogos, helyes, ügyes kifejezésére is szolgál, míg a bal az ügyetlent, félszeget, elhagyni valót jelenti.
Igen érdekes az is, hogy számos ősi nyelvben az ő kifejezése azonos, vagy legalább is rokon a bal megjelölésével, míg a I0 neve egyben jobbot is jelent. Ennek a magyarázata csak az lehet, hogy ötig a balkézen számoltak (a jobbal) és 6-10-ig a jobbon. Ez kifejezetten jobbkezességre vall.
Ameddig tehát időben nyomozni tudunk, mindenkor a jobbkezességet találunk uralkodónak. Épp ilyen általános elterjedésű jelenség a jobbkezesség Földünk fölszínén is. Minden ismert népfaj a föld minden pontján túlnyomóan jobbkezes.
A balogság talán gyakoribb, illetőleg nyilvánvalóbb ott, ahol a nevelés és a környezet befolyása csekélyebb; az is lehetséges, hogy egy-egy zárt embercsoport körében az öröklődés folytan gyakoribb, de nagy átlagban az egész emberfaj jobbkezes s a balkezesség mindenkor csak bizonyos hányadban, mint kivétel fordul elő. Itt említhetjük meg, hogy legközelebbi rokonaink, a majmok, mindkét kezüket egyformán használják, és legfeljebb az idomítás vagy különös környezet hatása alatt fejlődik ki az egyik előnyben részesítése. Majmok között tehát még nincsen meg a jobbkezesség.
Tévedés volna azt hinni, hogy az ember oldalassága csak a kéz, illetőleg a felső végtagok használatában levő különbségben nyilvánul meg. Aki tudja, hogy minden mozdulatunk beláthatatlanul bonyolult mechanizmus működését jelenti, melyben az egyensúly megőrzés és az erőkifejtés szolgálatában az érző és mozgató idegek és az izmok százai egyszerre dolgoznak csodálatos összerendezettséggel, az egy pillanatig sem gondolhatja, hogy a jobb kéz különleges használata csak éppen a jobb felsővégtag különleges élettani szerepét jelenti.
Kétségtelen, hogy a mozgás összes szervei és az őket kormányzó mechanizmus másként működnek a jobbkezes, mint a balkezes embernél.