Hogy kétség ne legyen- a Vásárpénztár ez a paradicsom. Viharok zúgnak körülötte, jelentések és védőiratok készülnek, futárok, békítők, egyeztetők, eltussolók, politikai ügynökök és közgazdasági szegénylegények hemzsegnek a kapuja előtt, amelyet újságunk kemény ököllel megdöngetett. Úgy hírlik, hogy a városházi tárgyalást újra elhalasztják. Hűtik a levest...ez azonban nem akadályozhat meg bennünket, hogy a mi jelentésünk közlését, saját fórumunk előtt megkezdjük. Elérkezett az egyenes beszéd ideje!
,,Szabályszerű, kockázatmentes üzlet”
Karch Kristóf, a revizorképző és ellenőrző egyetemi tanár jelentett ezt a Vásárpénztárról 1927-ben, de talán úgy értette, hogy neki, a tiszteletdíj szempontjából kockázatmentes a vállalkozás.. Karch tanár úr később alelnök lett a Vásárpénztárnál s 1930-ban már Reményi- Schneller vezérigazgató, a többségi pártok szakértője találta a legnagyobb rendben a beterjesztett hamis mérleget s ezt Karch Kristóf elhitte.
1931-ben megint Karch Kristóf találta tökéletesnek a számadásokat a Reményi- Schneller indítványozta mérleg elfogadását. A munkamegosztás tökéletes volt. A mérleg nem! Igaz, hogy az 1931-es mérleg miatt új vizsgálatot is indítottak s akkor Lamotte tanácsnok azt mondotta, hogy neki halvány sejtelme sem volt az óriási adónyi veszteségekről, de Karch alelnök azonnal felállott bejelenteni, hogy Borvendég és Lamotte tanácsnokok mindent kell tudjanak, mert a vásárpénztár havonként tett írásbeli jelentést az andalító állapotokról...
Reményi- Schneller úgy védekezett, hogy nagy az utólagos meglepetése, mert a sűrű „kémpróbák” alatt ő semmi szabálytalanságot nem tapasztalt...A Községi Takarékpénztár vezére jogosan háborodott fel az okvetlenkedések miatt, mert nekik a Vásárpénztár volt a legragyogóbb üzlet. A város kölcsönt vett fel a saját bankjától, a saját vállalata számára s mivel a lekötött 15 millió pengőre nem volt egyszerre szükség, a fölösleget saját bankjánál kamatoztatta. Fizetett 8%-ot, kapott 3%-ot s ezen a bájos játékon Reményi -Schneller intézte. 1930-32 között, csak kamatkülönbözetben 1.200.000 pengőt keresett.
,,A fővárosi legjobb vállalata”- mondja Ereky
A mérlegvitákban mégis Ereky Károly a legnagyobb. Az 1929 május 4-iki ülésen, amikor a Vásárpénztár nyereséges mérleget produkált, Láng Lajos megindította a rohamot az adonyi 750.000 pengős hamis tétel ellen. Ereky úgy védte a Vásárpénztárt, mint nőstény oroszlán a kölykét. A Vásárpénztár - szavalta Ereky- a főváros legjobb vállalata, olyan jó, mint a Villamosművek, ahol mindig el kell rejteni a nyereséget... A bizottsági tagok kicsit kételkedtek a rendíthetetlen bonításban, Láng Lajos a börtönre tett enyhe célzásokat, de Vajna tanácsnok mint másodoroszlán harcolt Ereky mellett s a hamis nyereséges mérleget elfogadták.
A veszteség már akkor az alaptőke többszöröse volt, a revizorok egymás sarkába léptek a 4-5-7000 pengőkért részben megnyugtató szakvéleményt és időt adtak a veszteséget kerek 20 millió pengőre feltornázni.
Húszezer családot, 60.000 lelket lehetett volna egy álló esztendeig tisztességesen eltartani az elherdált milliókból, ma, amikor az ingyen levesen kell takarékoskodni!
Ereky már azért lett elnök, hogy rendet csináljon. Ezt a munkáját buzgón és eredményesen elvégezte. Hatalmas fizetését pontosan felvette, a remunerációkat is habozás nélkül elfogadta, kapott karácsonyi segélyt, hogy gyertyát gyújthasson az ezernyi tisztviselő helyett, akik már nem kaptak, felvett egy kis kölcsönt is, de mentségére legyen mondva, azt 12.000 pengő erejéig leírták a számlájáról a vásárolt két külföldi autót, amelynek árával viszont elfelejtették megterhelni a kegyelmes urat. A kegyelmes úr nem is panaszkodik. Hallgat...
Viharedzettek előnyben
Sándor Imre ügyvezető- igazgató úrnak, a csökkentés után csak 14. 485 pengő maradék fizetése van. Szigorú ember, minden titkok tudója, aki a hozzáforduló igazgatósági tagoknak a hivatalos titoktartása címén egyszerűen megtagadta a felvilágosításokat, az adósokról, a fizetésekről, a P.K. lesújtó jelentéséről, az autókról és a deficitről... Húsz esztendeig más cégnél volt, de onnan nyugdíj nélkül elbocsátották a kommün alatti magatartása miatt. Kicsit manipulált,- fehér pénzzel...Nyugdíj perében a kúria is elutasította, de a Vásárpénztár reparálta ezt az atrocitást, mert elismerte a 30 éves nyugdíjjogosultságot és az igazgató úr helyett a nyugdíjpénztárba pótlásképpen befizetett 56.000 pengőt!
Pogáry Dániel urat szintén elbocsátották a kommün alatti magatartásáért, de mint a Vásárpénztár főtisztviselője, ő intézte a híres Ferencvárosi R.T. ügyeit. A derék részvénytársaságnak vagyona, fedezete nem volt, de kapott kölcsönt, amennyit akart. Végeredményben a Vásárpénztár 305.000 pengőt elvesztett s az ellenőrző Pogáry Dániel egyidejűleg fizetéses tagja volt ennek a Húsnagyvágó Rt-nak... A pénz elúszott s Pogáry úr gyűjti tovább a nyugdíjéveket. Az alvási időt is beszámítják...
Az áldott jó szív
A jó szív mindig két irányban sugárzott: felfelé s a jó összeköttetések és rokonságok boldog birtokosaira. Az igazgatóság 1929-32. között csak tantiémben 242. 500 pengőt volt szíves felvenni. 1931-32-ben már közgyűlési jóváhagyás nélkül, tiszta magánszorgalomból felszipkáztak 125.000 pengőt! Eleinte a jó urak személyesen elfáradtak a pénzért, de 1932 július óta már maguk is szégyellték a dolgot s a tantiémeket dr. Wozáb Jenő titkár számlájára egy summában utalták ki s erről az álszámláról kapták az igazgatósági és végrehajtóbizottsági tagok a pénzt... Volt idő, hogy hét hónapig egyfolytában nem tartottak igazgatósági ülést! Az új elnökség által kiküldött ellenőrző bizottságot egyszer sem hívták össze. Hadd pihenjenek!- súgta a jó szív... Csak a veszteségszámlán rajzanak a bizottsági tiszteletdíjak és reprezentációs költségek. Ereky mint új elnök be is látta, hogy az igazgatósági tagok kell hogy ismerjék egymást s megrendezte 1000 pengőért a híres adonyi ismerkedő estét, cigánnyal, pezsgővel, külföldi konyakkal...
A jó szívet bizonyítja, hogy Demkó Dezső volt vezérigazgató, nyugdíján kívül, a Szociális Kiadások rovat terhére évi 2399 pengő kegydíjat is kap. Hát nem gyönyörű?...
Nachschitz Emil nyugalmazott igazgatóval olyan szerződést kötöttek, hogy a nyugdíja mindig annyi lesz, mint az ő hatáskörét betöltő igazgató fizetése...
A jó szív halhatatlan példája Zilahy Kiss Jenő belebegése a Vásárpénztárhoz, Zilahy Kiss nem szerepel az alkalmazottak listáján, de hát azért nem lehet őt sem éheztetni. Miért legyen éppen Zilahy Kiss a mostohagyerek? Ő is kap havi 800 pengőt hosszú évek óta, de a nevét Folkusházy így diktálta be a pénztárnál: „A vágóhídon leölt állatok után beszedett fogyasztási adó elszámolásánál felhasznált nyomtatványok árának megtérítése” Magyarra fordítva ez Zilahy Kiss Jenőt jelent, aki a megtérítési összegeket szabályszerű nyugtára megkapja. Különben Folkusházy személyesen is élvezte a jó szív áldásait, mert a Vásárpénztár kasszájából, kíséretével ő is elzónázott 19.000 pengőt egy haszontalan párizsi kirándulásra.
A kívülállókat is megbecsülték, a kellemesebb külsejű adósoknak leírták a tartozásokat, akkor is, ha teljes értékű ingatlan vagy értékpapír fedezetet adtak a Vásárpénztárnak. Kollár Gábor, Reisz Lajos és még sokan bővebben beszélhetnének erről, mert velük történt meg a csoda.
Zongorát a tisztviselőknek!
A tisztviselői kölcsönök terén paradicsomi állapotok uralkodtak. Természetesen egyesek számára. A 10- 20.000 pengős kölcsönök, 350 pengő havi fizetéses tisztviselőknek, nem tartozott a ritkaságok közé. Ha baj volt, a kölcsönt gyenge 10-12.000 pengős részletekben leírták! Fegyelmi úton elbocsátott tisztviselőnek utólag nyugdíjat adtak s aztán a nyugdíj megtartása mellett friss fizetésével, újra alkalmazták Fallos Zoltánt, akiről bebizonyosodott, hogy hanyagsága miatt a Vásárpénztárt óriási veszteség érte, elhelyezték a Fővárosi Ásványvízüemnél. Bonin Alfréd 1929-es becsületes revíziója bizonyította, hogy a vásárpénztári hitelegyletekben a választmányi tagok és egyes tisztviselők szemérmetlen merészséggel vettek részt a csalásokban, províziókat kaptak, hamis néven, hamis váltókra pénzt vettek fel, hamis nevekre kölcsönöket szavaztak meg, s a terhelő okmányokat megsemmisítették. A megtévedt tisztviselők beismerő vallomások után lemondtak állásukról, s három ilyen úr utólag még jutalmat is kapott, s az egyik elhelyezkedett a fővárosi Temetkezési Intézetnél.
Ezekhez a szörnyűségekhez a méla befejező akkordot csak azon a zongorán lehetne lefogni, amelynek vásárlására az egyik tisztviselőnek a Vásárpénztár utalt ki kölcsönt. Ez is egészen új jelenség a szociális gondoskodás terén s a vezetőség magas zenei kultúrájáról tanuskodik...
