Az Újpest félideig fukarkodott, aztán ontotta a gólokat

Újpesti Stadion. – 1200 néző. – Bíró: Csillag Aladár.
A bajnokcsapat hívei azzal mentek ki a Stadionba, hogy gólarányjavító meccset fognak látni. ebbeli reményeik csaknem teljes mértékben valóra is váltak, noha negyvenöt percen át nem mosolygott rá az Újpest csapatára a szerencse istenasszonya. Pedig, amint megindult a játék, azonnal nyilvánvaló volt az Újpest nagyobb játéktudása.

Az újpesti csatárlánc egymásután rohamozta a somogyi kaput és a támadások a 14. percben góllá értek. Ekkor ugyanis P. Szabó és Jakube összjátékának eredményeként Avarhoz került a labda, aki erős lövéssel a hálóba juttatta (1:0).

Az Újpest tovább támadott. Gól azonban mégis a másik oldalon esett a 30. percben az újpesti védők hibájából. Galambos háttal állva rúgta a Horn által üresen hagyott kapuba (1:1).

Hiába újította rohamait most már az újpesti legénység, az eredmény szünetig nem változott. Helycsere után a 3. perc hozta meg a második gólt és – az újpesti hívek nyugalmát, P. Szabó beadását Váli kiöklözte Tamássy elé, aki visszahúzta Avarhoz s ő könnyedén a kapuba gurította (2:1).

Tempó Újpest! – zúgott most a kevésszámú, de annál hangosabb lila közép. A biztatás nyomán az Újpest a 8. percben újabb gólt ért el Pusztai révén, aki pompás egyéni játékkal szinte a kapuba sétált a labdával (3:1).

Most további gólokat várt az újpesti publikum, de egy ideig nem mutatkoztak… Sőt a 17. percben a Somogy balszárnya feltűnő lesállásról indult el, Horn kifutott a kapuból, magához kaparintotta a labdát, s már úgy látszott, hogy minden veszély elmúlt, amikor az újpesti kapus általános elképedésre elvesztette s Berecz az üres kapuba juttatta (3:2).

A játék nem túl nagy iramú, a Somogy egészen gyenge, néhány játékosa feltűnően lagymatag. A 28. percben Seres hosszú labdáját Avar Jakubehoz fejeli, aki fordulásból igen szép gólt rúg (4:2).

– Gólarány! – követeli a közönség. Az újpesti csatárok – a Somogy védők jóvoltából – szépen szót is fogadnak s a 27. percben Avar, a 45. percben pedig P. Szabó tetemessé növeli a gólarányt.

A mérkőzés után hírnök jő s lelkendezve újságolja az újpesti öltözőben, hogy kikapott a Ferencváros és a Hungária is. Nosza, gyorsan számolni kezdik a gólarányt, de csakhamar kiderül, hogy a hét rúgott gól ellenére, a két bekapott gól súlyosan esik latba s így bizony még mindig a Ferencváros vezet jobb gólarányával…

Langfelder Ferenc futballigazgató kifejti, hogy az első félidőben rapszodikus volt a játék, szünet után azonban időnként néha-néha fölcsillant az újpestiek igazi tudása. Reméli, hogy a Kispest ellen az egész meccsen ez a játék fog dominálni. Egyébként: mindkét gól, amelyet bekaptak, tipikus potyagól volt.

Tóth István tréner az első félidő játékával sehogy sincs megelégedve. Szünetig nagyon könnyelműen játszottak a fiúk – mondja Potya. – A második félidőben azután már sokkal jobban ment a játék is, a góllövés is. Ezt azonban már az első félidőben meg lehetett volna csinálni…

A Somogynál nagy a fejmosás. Pesovnik a somogyiak lelkes trénere igen haragszik, amiért egyes játékosok nem küzdöttek úgy, ahogyan ő várta. – Huszonötöt érdemelnétek – mondja – nemcsak a gyámoltalanul beszedett gólokért, de még inkább azért, mert indolensek voltatok! Így nem lehet futballozni! Ha nincs szívetek, akkor inkább ne húzzatok föl dresszt!