Éjjel félkettőig: a német szavazók 93.5 százaléka szavazott bizalmat Hitlernek

Berlin, november 12.
Rendkívüli feszültségben, de zavartalan külső rendben zajlott le vasárnap a német birodalomban a népszavazás és az új birodalmi gyűlés megválasztása. A pártok harca nyom nélkül eltűnt, a választási frontról ezúttal nem jelentenek sebesülteket és halottakat, eltűnt a zászlók és plakátok tarka tömege, a nemzeti szocializmus ellenzékének vezérkara a koncentrációs táborokban ül vagy a száműzetés keserű kenyerét eszi.

A mai napon a német birodalom választópolgársága nem arról döntött, ki képviselje a birodalom törvényhozó testületében. Ez a kérdés eldőlt akkor, amikor a választók egyetlen listára adhatják le szavazatukat!

A mai választási nap jelentősége nem is ebben rejlik! A döntő kérdés, amelyre a választóknak felelniök kell az, helyeslik-e vagy sem a Hitler-kormány külpolitikáját, helyesnek és rendbenlevőnek találják-e, hogy a német birodalom, mint évezredes történetében már annyiszor, újból élesen szembefordult a nyugateruópai kultúra hagyományos képviselőivel, a latin és angolszász nagyhatalmakkal, kilépett a Népszövetségből és elszakította a gyengévé mállott fonalat, amely a versaillesi békében megalapított nemzetközi szervezethez fűzte.

Kizárt volt minden kétség, hogy a német nemzet túlnyomóan nagy többsége szavazatát a birodalmi kormány által lépviselt nemzeti szocialista pártra adja le és a külpolitika nagy problémái felől feltett kérdésre több mint 90 százalék többséggel válaszolt! Nem a válasz maga, hanem annak külső visszhangja dönti el a német birodalom és vele együtt Európa sorsát.

A visszhang, amelyet e tüntető népszavazásra a latin és angolszász világ adni fog, szabja meg az utat, amelyen e világrész nagy politikája a jövőben haladni fog.

Bennünket Németországhoz hosszú századok szellemi és gazdasági kapcsolatán kívül a legyőzött és keresztrefeszített nemzetek közös sorsa fűz! A nemzeti szocialista kormány belső politikájától és világnézetétől elválaszt bennünket az alkotmányos szabadság és az emberi jogegyenlőség nemes elvei iránt táplált rendíthetetlen tiszteletünk.

De fentartás nélkül és teljes meggyőződéssel hisszük és valljuk, hogy abban az egyben kétségenkívül igaza van a német kormánynak és a német nemzetnek, hogy Európa szívében másfél évtizeddel a háború befejezése után nem lehet népeket és nemzeteket, amelyek nagy és maradandó érdemeket szereztek a nyugati kultúra kifejlesztése és védelme körül, másodosztályú embereknek bélyegezni, nem lehet a győző és győztes államok között a megalázó megkülönböztetést fentartani és nem lehet tőlük elvárni azt, hogy szívvel és lélekkel küzdjenek a válságba jutott európai világ fennmaradásáért. Ebben a kérdésben nincs különbség német és német, magyar és magyar között!