|
Legitimista zászlóbontó nagygyűlés Szegeden
Szeged, augusztus 6.
A gyűlés első szónoka, Griger Miklós bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a szociális és demokratikus legitimizmus hívei Szegeden bontják ki a restauráció zászlóját. - Ha a restaurációt nem látnám hajszálig egybevágónak a magyar nép érdekeivel, - folytatta – semmi sem késztethetett volna erre a zászlóbontásra. Egy nagyvonalú reform-konzervatív szociális politikának minden garanciáját megtaláltam a fiatal király egyéniségében. Egyedül az Ausztriával való vám-, illetve államszövetség képes az Anschines fenyegető veszélyét elhárítani, ez számunkra a legkedvezőbb gazdasági megoldás és egyszersmind az a történelmi formáció, amely egészen más tárgyaló félként jelentkezhet a kisantanttal szemben. Felelősségre vonom azokat, akik ezt az utat járni bármilyen okból elmulasztják, de azokat is akik a mai kormánypolitikának készéggel asszisztálnak, holott egész multjuk és tradiciójuk a legitimizmus ügyének szolgálatára kötelezné őket. Amíg a Habsburgok hatalmon voltak, ott nyüzsögtek az udvar fényében s ma bizony sehol sem lehet megtalálni őket, ha áldozatvállalásról van szó. Én – így fejezete be beszédét – eszméink diadalrajutása után is Bicske község egyszerű papja kívánok maradni…. Ezután Pallavicini György őrgróf emelkedett szólásra. – A berlini út elhibázott és súlyos következményekkel járó ballépése után még mindig nem látom, - mondotta – hogy a kormány eltökélten elindulna az egyetlen lehetséges osztrák-magyar megoldás felé. A belpolitikában a nemzeti egység jelszava diktatúrára való törekvést takar. A nemzeti egység pártjának, mint olyannak, szervező gyűlései legnagyobb részben csúfos kudarcot vallottak, azonban a kormány úgy látszik, ezzel nem törődik és elégnek tartja kijelölt élharcosait párthatalmi status quojának megőrzésére. Nem áll az, hogy sikerült a revizió ügyét a külföld érdeklődésének homlokterébe állítani. Erre alig lehet mással felelni, mint hogy nem a kakas szavára kezd virradni, hanem legfeljebb a kakas kiált, mert virrad. Pallavicini beszéde után Pethő Sándor dr. emelkedett szólásra. Megkapó szavakban emlékezett meg beszéde elején a magyar legitimizmus nagy államférfiáról, gróf Andrássy Gyuláról. - A Dunavölgy rendezésébe kell bekapcsolni – úgymond – a magyar revizió ügyét, a Duna völgyének rendező elvét pedig csakis a Habsburg-eszmével az osztrák-magyar vámunióban kompromisszumra lépett magyar gondolat jelentheti. Ebben az eljövendő államszövetségben, amely a magyar függetlenség teljes megóvásával kell, hogy létrejöjjön, a súlypont természetszerűleg Budára tolódik át. A szegények királyának visszajövetel nem jelentheti a magyar feudalizmus nagybirtokrendszerének rögzítését, sem pedig a kartel-kapitalizmus további uralmát. Ezektől egyedül a mai rendszert leváltó restauráció szabadítja meg a magyar népet, mint amelynek nem kell félnie sem mélyreható reformok merészségétől, sem a demokratikus szabadságjogok kiterjesztésétől. Sigray Antal gróf külföldön szerzett külpolitikai benyomásairól adott számot és hangsúlyozta, hogy a legműveltebb és legnagyobb befolyással bíró külpolitikai közvéleményben, de még a legilletékesebb helyeken is, mint például az olasz kormányelnök részéről a Duna-völgy rendezésének legjobb megoldása gyanánt a restauráció külpolitikai megoldását tartják. Ezzel szemben a magyar kormányelnök nem habozott azt a kijelentést tenni, hogy ezt a megoldási módot, amely nemzetünk számára jelen helyzetében a legtöbbet hozná, még megkísérelni sem tartja érdemesnek. Végtelen könnyelműség és a magyar sorssal szemben való vétkes felelőtlenség ez, amire nekünk csak egy válaszunk lehet, mint a magyar legitizmus avangárdja, végigmegyünk az országon és a kormány fenyegetőzéseitől meg nem ijedve, megmutatjuk, hogy van még királyhű férfiasság ebben a nemzetben. A gyűlés ezután megalakította a Nemzeti Néppárt szegedi helyi csoportját és üdvözlő táviratot küldött Stcenockerzellbe. |