A kormányzat az utóbbi időben komolyan hozzáfogott ahhoz, hogy az állástalan ifjúság elhelyezkedésének kérdését, ha nem is oldja meg, de legalább viszonylagosan nyugvópontra juttassa. Ismeretes az is, hogy a kultuszminiszter vette kezébe az ügyet és akciójának alapelve, igen helyesen, az volt, hogy a megoldás ne kizárólag a közület vállára nehezedjék, hanem vegyék ki abból részüket a magánvállalatok is.
Így történt azután, hogy a kultuszminiszter tárgyalásokat folytatott a TÉBE, a GYOSz, az OMGE és egyéb érdekképviseletek vezetőivel abban az irányban, hogy a nyilvántartott állástalan ifjúság egy részét a magánvállalkozás helyezze el.
Ugyanakkor a pénzügyminiszter nem csinált titkot a kormány ama elhatározásából, hogy a hitelszervezetet a „viszonyoknak megfelelően” átalakítsa. Érti ez alatt elsősorban azt, hogy fúziók útján a pénzintézetek számát lényegesen csökkenti. Az úgynevezett közérdekeltségű intézeteknél és elsősorban az altruista jelzálogintézeteknél értesülésünk szerint az ez irányú tárgyalások már meg is indultak. Természetes, hogy a fúziókat elsősorban a racionalizálás jegyében tervezik, ami a meglevő munkaerők elbocsátását, így a munkanélküliség fokozását jelenti.
Amíg tehát a kormány egyik tagja azon fáradozik, hogy a szövetkezetek és pénzintézetek, esetleg még prosperitásuk terhére is járuljanak hozzá a munkanélküliség csökkentéséhez, ugyanakkor a másik miniszter olyan akciót készít elő, amelynek következtében ismét egy csomó ember fiatalon nyomorúságos nyugdíjas-sorba, vagy az utcára kerül. Ez a kormányzati politika, enyhén szólva, nélkülözi a következetesség jellegét és éppen nem vezet a szociális problémák enyhülése felé.
Nem tudunk lelkesülni az egymásnak ellentmondó intézkedésekért és a leghevesebben ellenezzük a tervbevett fúziós hadjáratot. Most nem nézzük a kérdés közgazdasági, technikai vagy kivihetőségi vonatkozásait. Számottevő szaktekintélyek állapították meg, hogy a tervbevett fúziók hitelszervezetünk megerősödése vagy rezsicsökkenése szempontjából semmit sem jelentenek, a sokszor felhozott takarékossági szempontok pedig bagatel számokban nyilvánulnak meg.
A mai időkben elsősorban a szociális szempontokat tartjuk döntőknek.
Lehetetlennek tartunk egy olyan elgondolást, amely ködös célkitűzésekért, nem igazolható előnyökért azt a nagy szociális rizikót vállalja, amely újabb száz és száz magántisztviselő kenyértelenné válásában jelentkeznék. Ezért nemcsak a Keresztény Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetsége, hanem az összes társérdekképviseletek is en garde állásba helyezkednek ezzel a tervvel szemben és annak megakadályozására, vagy legalább is elhalasztására minden lehetőt el fognak követni.