Rég került a magyar törvényhozás elé olyan nagyfontosságú javaslat, mint a tervgazdálkodási kerettörvény tervezete, amelyet a földmívelésügyi minisztérium minden részletében kidolgozva és indokolással ellátva rövid idővel ezelőtt tett át az igazságügyi minisztériumhoz jogi szempontból való véleményezés céljából.

A javaslat remélhetőleg még a költségvetési előirányzat benyujtása előtt a képviselőház elé kerül s beavatott forrásból származó értesüléseink alapján módunkban áll a javaslat céljait s elgondolásait a következőkben megvilágítani:

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a kormány e javaslatával egyáltalán nem kívánja a termelés szabadságát korlátozni. Nem kívánja előírni, hogy a birtokos, a gazda mit, mennyit s milyen minőségben termeljen. Korlátozást tartalmaz a javaslat. De ez a korlátozás csak az eladásra szánt, piacra kerülő termékre vonatkozik.

Erre a korlátozásra a következő megfontolások vezettek:
A mezőgazdasági importra szoruló ipari államok elzárkózó politikája, az autarchikus gazdasági áramlat, amely egész Európában túlsúlyra jutott, rendkívül nehéz helyzetbe sodorta a mezőgazdasági exportra utalt államokat s ezek között is a legsúlyosabban Magyarországot, amelynek mezőgazdasági kivitele a mult évek exportjának harmadára csökkent.

Egyre szűkül kivitelünk piaca, egyre csökken azoknak az agrárproduktumoknak a száma, amelyeket a magyar gazda haszonnal tud előállítani és eladni.

Mint az iparban, a mezőgazdaságban is helyesen termelni csak úgy lehet, ha a termelt árut haszonnal vagy legalább olyan áron tudjuk eladni, hogy a termelési költségeket fedezze. Az ipar e célt könnyebben éri el, mint a mezőgazdaság a maga elaprózott termelésével, mert a világpiac szabja meg produktumainak az árát, a termelési időszak hosszabb, az eredmény nehezebben számítható ki, s mert nem a termelőhöz alkalmazkodik a gép, hanem a termelő kénytelen alkalmazkodni a természeti viszonyokhoz, amelyek a mezőgazdaságban a gép szerepét töltik be.

A helyzet kényszerítő volta megérlelte a magyar gazdatársadalomban a konszenzust és a lelki atmoszférát, hogy a rentábilis termelés érdekében az első lépések megtörténjenek. Ez az első lépés abban áll, hogy mint az iparnál, a mezőgazdaságban is a belső piacra való termelést elválasztja a kivitelre való termeléstől.

A magyar mezőgazdaság a mai autarchikus gazdaságpolitika mellett nem várhatja ölbetett kézzel a kereslet és kínálat természetes egyensúlyának a kialakulását, hanem gondoskodni kell a kereslet és kínálat szabályozásáról. Hogyan hajtja végre ezt az első lépést az átszervezés felé a tervgazdálkodási törvényjavaslat?

A kiinduló pont az 1931. évi XIX. t.c., amely egy országos szövetségben egyesítette azokat a gazdákat, akik 1930-ban cukorgyártás céljaira répát termeltek és a jövőben is termelni kívánnak. Ennek a reformnak köszönhető, hogy a cukorgyárosok céltudatosan megszervezett közös szervével szemben áll a répatermelők hasonló céltudatossággal megszervezett közös érdekképviselete s a két közös szerv szabályozza a termelés mennyiségét, az árakat, a termelési előlegeket.

A törvényjavaslat ezt az elvet kiterjeszti a mezőgazdasági termelés többi ágaira, s a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségét alkotja meg, amely a termelés szabályozására és a termelők érdekeinek védelmére hivatott. Ez az országos szövetség annyi osztályra tagozódik, ahány növényre, gyümölcsre, magféleségre vagy állati termékre nézve kiderül, hogy célszerű és rentábilis termelés és értékesítése csak a szövetség közbenjöttével és a termelés szabályozásával lehetséges.

Ez a szabályozás csak a piacra szánt termékekre vonatkozik, vagyis arra, hogy ne termeljünk például 15 vagy 20.000 holdon lenmagot, ha rentábilisan csak 10.000 hold lenmagtermését tudjuk értékesíteni. Saját szükségletére a gazda annyi lenmagot, lent, kendert vagy napraforgót termelhet, amennyire szüksége van.

A megalakítandó szövetség a termelés terjedelmének, a termelési szerződéseknek és az előlegeknek szabályozásával messzemenő autonómiával fog bírni, a legfőbb irányítás és ellenőrzés természetesen a kormányt illeti meg. Nem terjed ki a szövetség jogköre a minőségjavításra, standardizálásra, a termelvények megválasztására.

Az elgondolás az, hogy a közös érdekképviselet automatikusan szabályozza a termelést s vezesse rá a gazdákat a rentábilis termékek kiválasztására. Kétségtelen, hogy a javaslat így is bizonyos beavatkozást jelentene a termelésbe, de ezt a beavatkozást maga az élet kívánja meg, mert különben továbbra is szaporodik a pusztuló gazdasági egyedek, az elesett termelők száma, ami az eddigi tapasztalatok szerint újabb terheket hárítana a társadalomra.

A javaslat által tervezett szövetség, amelynek az egyes termelési ágak és cikkek szerint tagozódó osztályaiba belép minden gazda, aki az illető cikket termelte, illetve termelni kívánja, automatikusan emelni fogja az árakat a piacra szánt termékek mennyiségének a kereslethez alkalmazkodó szabályozásával s remélhetőleg feleslegessé teszi a prémiumokat, bolettákat s az állami segélyezés egyéb formáit.

A javaslat lényegében nem egyéb, mint első lépés a termelés szabályozása felé magukon a gazdákon keresztül, parancsoló beavatkozás nélkül; első lépés a dirigált, de maguk a termelők által dirigált termelés felé, amint ez az iparban rég megvan s amelynek megvalósítását a magyar gazdatársadalom ma már egyhangúan kívánja.