Az elmult hét szombatján korareggeltől késő délutánig valóságos megszállás képét mutatta az államrendőrség Veres Pálné uccai közlekedési osztálya. A kapu előtt és benn a folyosókon százával várakoztak az emberek, kezükben a leállítandó automobilok rendszámtábláival.

Fekete napja volt ez a szombat a magyar automobilizmusnak, amelyet pedig éppen mostanában kívánnak megsegíteni illetékes kormánykörök, a kereskedelmi minisztériumban külön alosztályt is állítottak már fel az autóügyek részére. Szombaton járt le ugyanis az 1933-as év utolsó autóadó negyede és akik nem kívánták kocsijukat továbbra is üzemben tartani, azoknak e napig kellett bejelenteni, hogy automobiljukat a forgalomból kivonják-e vagy sem, hogy ily módon mentesüljenek a folytatólagos adófizetés kötelezettsége alól.

A közlekedési osztály tisztviselői el voltak ugyan készülve arra, hogy ebben az évnegyedben újból egész csomó kocsit fognak forgalmon kívül helyezni, de azt senkisem várta, hogy ezen az egyetlen napon négyszáznyolcvankét kocsinak rendszámtábláját szolgáltatják be. E katasztrofális szám egyelőre csak Budapestre vonatkozik, mert valószínű, hogy igen sok kocsit állítanak le a vidéken is (az erről szóló jelentések azonban csak később érkeznek meg, tekintettel arra, hogy a vidéki automobiloknak a forgalomból való kivonását az illetékes vidéki adókerületek tartják nyilván).

A mostani, feltűnően nagyszámú leállításnak nemcsak a gazdasági viszonyokban kell okát keresni, hanem abban is, hogy ugyanakkor, amikor arról beszélnek, hogy az automobilizmus terhein feltétlenül könnyíteni kell – ezeket a terheket még súlyosbítják.

Eddig ugyanis csak az automobil vételára után róttak ki 7% fázisadót, de már a mult év novemberében a gumiabroncsokat is megadóztatták hasonló mértékben, mától, január 1-től kezdve pedig már a benzin és olaj után is 7% fázisadót kell leróni. A most leállított kocsikkal a futó automobiloknak körülbelül 20%-a vonult ki a forgalomból, ami azt jelenti, hogy ma Magyarország területén alig 4000 automobil közlekedik.