Érelmeszesedés

Az érfal rugalmasságának elvesztése jellemző arra az érbetegségre, amelynek nevét a legjobban ismeri a közönség is: az érelmeszesedésre. Azt szokták mondani, hogy az öregkor jellegzetes betegsége ez. Hogy nem így van: bizonyítják azok az aggastyánok, akiknek érfalain az elmeszesedésnek, megkeményedésnek még a nyomaival sem találkozunk.

Szerencsés testalakukon kívül annak köszönhetik ezt, hogy ritkán volt magas a vérnyomásuk, ami leginkább teszik tönkre a vérerek falának rugalmasságát. Minthogy azonban a magas vérnyomást előidéző tényezők: a túlerőltetett testi munka és a lelki irgalmak, ezt a kettőt kell kerülni elsősorban. Könnyű azt mondani! Manapság bőven kijut kinek az egyikből, kinek a másikból, nem élhetünk üvegbura alatt, nem vonhatjuk ki magunkat az élet örömei és szenvedései alól.

Érelmeszesedésre hajlamosít a sok húsevés is. Kismennyiségű alkohol nem okoz elmeszesedést, de a sok ital növelvén a vérnyomást a vérerek megkeményedését és törékennyé válását is elődiézi.

Az érelmeszesedés gyógyszerei

Gyakran dicsérik a különböző fürdő- és ivókúrát. Ezeknek akkor lehet hasznuk, ha az elmeszesedés valamilyen anyagcserezavarral – köszvény, cukorbaj stb. – van egybekötve. Tagadhatatlan, hogy rádiumos besugárzás, rádiumtartalmú fürdők és ivókúrák szintén szép eredményeket hozhatnak.

Régente a legnépszerűbb orvosi beavatkozások egyike volt az érvágás, amit a vérnyomás csökkentése céljából alkalmaznak. Ma már alig vágnak eret – bár néha nem kerülhető el, - már csak azért sem, mert sokszor a vérnyomást éppenséggel nem szabad hirtelen megszüntetni.

A vérnyomás emelkedése ugyanis szintén a szervezet alkalmazkodásának jele lehet és ha hirtelen végét vetjük, esetleg többet ártunk vele, mint használunk.

A sok gyógyszer és gyógyellátás között ne feledkezzünk meg a legfontosabbról: a nyugodt, szabályozott életmódról, sok főzelékről meg gyümölcsről és végül közelebbi miheztartás végett – az orvos megkérdezéséről.

Dr. Emil Juchtman