Hazánk állattenyésztésének minden ága, de különösen a szarvasmarha-tenyésztés az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődésnek indult. Nincs a mi országunk éghajlati és talajviszonyainál fogva annyira az állattenyésztésre hivatva, mint például a tengermelléki éghajlattal, buja legelőkkel megáldott Hollandia, Belgium, Anglia, stb.; nincsenek olyan havasi legelőink, mint Ausztriának és Svájcnak s mégis a külföldiek is csodálattal látják, hogy különösen a tejtermelés terén milyen kiváló állatokkal dicsekedhetünk.

Talán emlékezünk még Dréher Antal martonvásári uradalmának Auguszta nevü tehenére, amely 1 év alatt 12.707 liter tejet adott, benne 768 kg tejzsirt. Ennél több vajat még a világon nem termelt tehén, tehát mondhatni: „ő tartja a vajtermelésben a világrekordot.” Dőry Frigyes paradicsompusztai Ruca nevü tehene a tejben azonban felülmulta, mert 1 év alatt 15.897 litert adott. Csodálatosan bő termelő a mezőhegyesi ménesbirtok Junó nevü tehene is, mely 1 év alatt 13.437 liter tejet adott.

De hosszan folytathatnók ezt a sort, mert az ugynevezett Elite szarvasmarha-törzskönyvbe már 50 olyan tehén szerepel, amelynek évi tejhozama a 8000 litert felülmulja és már az 500-at is meghaladja azoké, melyeknél az évi tejhozam 6000 liternél több.

Örömmel jegyezzük fel, hogy a nehezebb viszonyok között gazdálkodó kisgazdák is nagy sikerrel szerepelnek e téren. Igy az emlitett Elite-törzskönyvbe 104 darab kisgazda-tehén került be. A legértékesebb állománnyal a baranyamegyei és a somogymegyei kisgazdák dicsekedhetnek.

Ha keressük azokat az okokat, melyekre ezen tenyésztői sikerek visszavezethetők, akkor főkép három dolgot kell kiemelnünk. Kétségkivül szerepet játszott itt az évről-évre ismétlődő svájci bika- és üszőimport, melyben a földmivelésügyi minisztérium támogatásával kisgazdák is résztvettek. Éppen az emlitett somogymegyei és baranyamegyei községek voltak azok, melyek költséget nem kimélve, iparkodtak Svájcból jó tenyészanyag birtokába jutni.

De ez az ok egymagában nem adhatja magyarázatát állományunk kiválóságának, mert hiszen más országokba is vittek svájci tenyészanyagot és sem e helyeken, sem magában Svájcban nem értek el a tejelésben oly szép eredményeket, mint a mi gazdáink. Nagy szerepe van itt a próbafejéseknek, illetőleg a tejellenőrző egyesületeknek, melyeknek feljegyzései alapján kiderült, hogy melyik tehén, melyik család a legjobb termelő s igy ivadékaiknak felnevelése utján mindjobban szaporodtak hazánkban a kiváló vérvonalak.

Végre igen számottevő tényező itt a rendszeres és bőséges takarmányozás. Ma már minden ügyesebb gazda teheneit egyedileg takarmányozza, azaz olyan arányban abrakolja, amint tejel és az abrakolást már az ellés előtt 4-6 héttel megkezdi, hogy a „kitőgyelés” annál biztosabb legyen.

A réti széna helyett mind több helyen etetnek lucernaszénát: míg 6 kg lucernaszéna a tehén életfenntartásán kivül 6 liter tej termelésére is elegendő fehérjéhez juttatja azt, addig 6 kg rétiszéna a legjobb esetben is csak a tehén életfenntartására elegendő. Az abrakfélék közül pedig már nemcsak a kevés fehérjét tartalmazó árpa és tengeri, hanem velük keverve, pogácsafélék, (lenmag-, napraforgó-, kókuszdiópogácsa,) továbbá hüvelyes magvak (borsó, bab, szójabab, malombükköny, stb.) is kerülnek feletetésre.