Parasztfiú. Huszonkét éves. A baranyai mezőkről jött egyenest a pesti irodalomba... Egy-két versét hozták a lapok, verseket, melyek bodzaillatot illatoztak...Egy költő jelentkezett itt, aki tegnap még a baranyai réten kaszált és most, mialatt ezeket írom, emeletes gépek dübörögnek, hogy a pesti piacra szórják a könyvét...
Száz pengőt kaptam érte. Nem baj. Tudom, hogy sohase leszek megfizetve.

Lódensapkásan állít be, öves sportkabátban. Sofőrnek vélnéd. Nyoma sincs már rajta a kaszáló parasztnak.
- Mikor kezdett írni?
-Amikor szerelmes lettem egy lányba. Ötödik elemista voltam. A lányt Arankának hívták.
Nagy, költőiesre nevelt szőke haját hátra simítja.
- Onnan hazulról ellopkodtam az orgonavirágot és odatettem Aranka iskolapadjába...a zsoltáros könyvére...Azóta férjhez ment. Egy gazdag molnárlegény vette el 14 éves korában...
Csendesen nevetgél.
-Azóta három gyereke van. He. Megöregedett. He.
A jobbkeze csuklóján két kék tetovált nagybetű látszik. S. K. Zavartan mondja:
- Katonakoromban csináltam...
Sok újságíróval lehetett már dolga, mert nem beszél, hanem fogalmaz: cikkbe gondolkozik...
- Tizenhét éves koromig napszámoskodtam végig egész Baranyán. Akkor katona lettem és 3 és fél évig katonáskodtam. Ekkor kezdtem valójában verset írni...
Int, hogy most valami nagyszerűt fog mondani. Valami érdekeset. Újságba valót.
- Egyszer elmentem a pécsi Nemzeti Színházba, ott beleszerettem a primadonnába...Majd ezt tessék kidolgozni
- Mit dolgozzak ki?
- Hát kérem. Bojár Lilynek hívták ezt a színésznőt. Csak tessék kiírni Én írtam neki akkor egy levelet, még pedig akkorát,mint három lepedő és olyan apró betűkkel, mint a gombostű feje...
- Ezt a színésznőt már olvastam magával kapcsolatban valahol..
- Az semmi se. Na most! Erre ő is küldött olyan kicsike levelet, mint a fügefalevél...
- Beszéljen a költészetről...
- Arról beszélek. Na kérem. Tizenkét sor nagybetű volt ebben a levélben, de az illat, ami belőle a paraszt vörös orromat csavarta!
- Miért vörös?
- Mert mi baranyai parasztok, vörösek vagyunk. Na kérem, Fél évig nem mertem közeledni hozzá. Mikor elhatároztam, hogy mégis fölkeresem, megtudtam, Kassára szegődött. Akkor fogtam egy kis sváblányt, hogy mellette vigasztalást találjak. Ennek a kis sváblánynak a havibérét is elittam, tessék úgy írni, hogy lekadarkáztam a művésznő miatt... De így sem tudtam megvigasztalódni. Ebből a szerelemből kifolyólag 50.000 rossz verset írtam, meg is tudom mutatni, itt van Pesten, lemértem 18 kiló. Mert kérem. Jó szerelmes verset csak ahhoz tudunk írni, akit nem szeretünk... Aki szerelmes, az akkora ökör, hogy a szavai barázdát szántanak a porban és nem az ég csillagaiban...
Töri a fejét.
- Van egy harmadik szerelmem is, ha ép írni akar róla.
- Dehogy akarok.
- Pedig ennek olyan fekete szemei voltak, hogy amire ránézett, ott két lyukat égetett. Három hónapi ismeretség után leszereltem..
- A lányról?
- A lányról még nem. Na kérem. Hazamentem a falumba. A falumban nem jó szemmel néztek. Butának és féleszűnek tartottak, amiért verseket írok. Meg fogok őrülni, mondták.
- Aztán hogy volt?
- A Jucihoz még három hónapig jártam, aztán visszavonultam egy szőlőhegyre, ahol az édesapámnak háza van. Szobakonyhás háza. Meg fél hold szőlője. Itt írdogáltam először komolyan. 1932 áprilisban útnak vettem magamat Pestre és öt napi éhezés és gyaloglás után bebuktam a Franklin Társulathoz...
Szélesre húzódik a szája Szélesre húzódik a szája.
- Még el szeretném mondani, hogy elbántam a színésznővel.
- Már megint a színésznő.
- Az. Megtudtam, hogy Pesten van...Fölkerestem. Újra szerelmes lettem bele. Ettől kezdve három héten át minden hajnalban fél 3-kor telefonon felhívtam... Addig-addig, míg egyszer megharagudott. Akkor visszavonultam. Megállj, gondoltam, csinálok én még különb dolgokat, mint te. Ettől kezdve elhatároztam, hogy ravasz és hazug leszek az asszonyokhoz. Fényképekből, amiket azóta kapok, kiállítást rendeztem a lakásomban és bemutattam a publikumnak: a házmesternek, a vicinek és a bejáró tejesnek..
Széleseket nevet.
- Leveleket is kaptam tőlük vagy 280-at. Egyik ezt írja: A verseibe nagyon szerelmes lettem. Ne higgye, hogy ez házassági ajánlat, mert olyan szegény vagyok, hogy csak bútorom lenne és kelengye.
Csalfát pillog a szemével, mintha egy lányra pillogna félszemmel. Az már érti, mi ez.
- Erről a lányról kiderült, hogy egy államtitkár lánya...Csak próbára akart tenni. Találkoztam is már vele, na de én már fölhagyok a nőkkel. Dolgozni akarok.
Készülődik.
- Még csak kettőt akarok mondani. Az egyik, hogy Petőfit minden idők legnagyobb költőjének tartom. A másik, hogy háború lesz. Még pedig gyorsan. Akkor, aki megmarad, (Kevesen fogunk megmaradni), annak jó lesz... A Bojár Lily meg fog maradni, a fekete haját valami lángszóró meg fogja pörkölni és a tömegsírokra ő is visz majd koszorút, amelyek egyikéből kiszólok majd, hogy: Nem érted haltam meg, Lily...