(Gasztronómia)
A legtöbb fővárosi vendéglő étlapján szerepel ezen a vasárnapon a farsangi fánk, de a pulyka, kappan, sőt rántott csirke is, mintha csak a baromfiak akarnák megvigasztalni a pesti gyomrokat mindazokért a kellemességekért, a muszka kaviárokért, a nevezetesebben összeállított heringsalátákért, a ritka halakért, amelyek 1933-ban természetszerűleg, talán éppen beszerzési áraik miatt: elmaradtak az idei farsangi étlapokról.
De például tiszai kecsege, régi jó hívünk, honfitársunk van elegendő az étlapokon, a marhahúsok sem hagyják magukat, amióta az úgynevezett bécsi marhahúsok divatjukat múlták. És itt vannak a januárban szokásos kolbászok, hurkák, amelyek valamiképpen mégis csak azért vannak a világon, hogy az elbúsult gyomrokat foglalkoztassák a maguk ősi erejével.
Hát nincs kaviár a farsangi étlapokon és vasárnapi elképzelésekben, amelyek az első farsangi vasárnapon meglátogatják a fantáziát, de ezen kívül van jóformán minden, amely eszébe juttathatja az embereknek, hogy farsangi dínom - dánom kezdődött, többet engedhet meg magának az étvágy, sőt a szomjúság is kitűnő, bőségesen termett borainkból.
Akármily borúsan nézegetnénk a dolgokat: farsang első vasárnapja meglehetős élvezettel köszöntött be Budapestre. Szombat este voltak megfelelő bálok, különböző összejövetelek: az uccák éjfél után is hangosak és népesek voltak: a mai nők éppen úgy tudnak a bál után nevetni, mint akár a háború előttiek: a fiatalemberek hangjaiban is meghallhatjuk régi kedvünket, ha jól figyelmezünk.
Vasárnap volt ennivaló bőven a vendéglőkben, az aprólékos és tyúk-levesek mellett még káposztaleveset is kaphattak azok, akik azt szomjazták.
Meg kell adni ennek a boldogtalan hírű városnak, hogy a ceremóniák betartását még mindig elsőrangú kötelességének tartja. Megünnepli a farsangot 1933-ban, kedvesen és szegényen, de lehetőleg a maga hivatalos formájában, ahogyan valaha apái elrendelték.
Krúdy Gyula
