Hányféle színű emberi tüdő van a világon? Ugye különös kérdés? De ezt a különös kérdést maga az élet teszi fel nekünk. Tüdőnk színe és egészégi állapota attól a foglalkozástól függ,  melyet űzünk.

Szénbányászok tüdeje egészen fekete. Vasmunkásoké többnyire sötétszürke. Pincéreké, füstös helyiségben dolgozóké barna. Nyomdászoké világosszürke, mintha ólomfestékkel festette volna be a természet. Festékgyárban dolgozó munkásoké néha kékesvörös, sőt zöld is lehet.

A foglalkozás, melyet űzünk, rendkívül nagy mértékben befolyásolja tüdőnk egészségi állapotát, üveggyárakban. üvegcsiszoló-műhelyekben dolgozó munkások tüdejét üvegpor lepi be s komoly, gyakran halállal végződő sérüléseket okozhat, ugyanez áll például a kőfaragók, márványcsiszolók tüdejére is, mert az éles márványpor, melyet a csiszolómunkás naponta belélegezni kénytelen, szürkésfehérré teszi a tüdőt s valósággal eldugaszolhatja a pólusait.

Vannak emberek, akiknek tudtukon kívül „márványos tüdejük” van s például a boncoló orvosok, mint az élettan élesszemű detektívjei, meg tudják mondani a felboncolt hulla belsejéből, hogy életében milyen foglalkozást űzött.

Az ipar fejlődésével párhuzamosan fejlődik azonban az üzemi higiénia, a foglalkozások egészségtana is. Németországban például orvosok és anatómusok kitanulmányozták már a helyes ülés módszereit is. Olyan székeket és íróasztalokat gyártanak már a hivatalnokok számára, melyek lehetővé teszik a hátgerinc számára az anatómiailag helyes elhelyezkedést. Nem tesz többé görbehátú hivatalnok Németországban.

De ha már a hivatali munkát is egészségesebbé tették, mennyivel fontosabb, hogy a veszélyes üzemek munkaviszonyainak megjavítása érdekében is tegyetek valamit. Érdekesen segített az üzemi technika például a márványcsiszoló munkások egészségi viszonyain.

A nagy olasz márványcsiszoló üzemekben, ahol hatalmas márványtömböket géppel forgatott csiszolókorongokkal munkálnak meg, egyenesen életveszélyes a lélegzés a szállingó márvány por miatt. Nos, a munkások gázmaszkszerű levegőszűrőt és törhetetlen üveggel ellátott légmentesen záródó szemüvegeket kapnak.

Ilyen módon egyszersmindenkorra kiküszöbölték a márványpor belélegzését. Igaz, hogy az ilyen márványcsiszoló munkaterem, ahol 15-20 gázálarcos munkás dolgozik, meglehetősen kísérteties látványt nyújt. Mintha csak a jövő gyárában lennénk a jövő nagy háborúja alatt s a munkások minden eshetőségre, váratlan gáztámadásra is felkészülve gázmaszkokban dolgoznak.

De még sokkal furcsább a modern üvegköszörülde, ahol szárazföldi búvárok tucatja szabályos búvársisakokkal fején a tükörlapok fölé hajol s munkája nem áll másból, mint a sűrített levegővel hajtott revolverfúrót megfelelően végig kell vezetnie a csiszolandó üveglapokon.

Kísérteties ez a terem is, ahol 8-10 búvár hajol a szállongó üvegporban munkája fölé s búvársisakjukból cső vezet az üzem központi levegőtartályához, mert a levegőt is mindannyian egy helyről kapják. Így küszöböli ki az egészségreártalmas anyagokat a tüdőből - látszatra furcsán ható eszközökkel - a modern üzemi technika s nincs többé üvegtüdő és márványtüdő.