Nevezetes ember Seddon Rikhárd, Uj-Zéland mindenható miniszterelnöke, a kit *Seddon király*-nak hívnak egész Ausztráliában. Szép szál ember, magas, vállas, csupa izom, erő és határozottság. Seddon Rikhárd angol ember és aranyásóból lett ministerelnökké. Az ut a két mesterség között elég hosszu, de ime kitelt husz esztendőből.
Seddon 1845-ben született Ecedeston Hill-ben, a hol az apja gimnáziumi igazgató volt. A milyen jeles tanár volt az apa, olyan rossz diák a fiu. Sehogyse vette be a tudományt, ugy hogy tizennégy esztendős korában az apja odaadta lakatosinasnak.
Ez a mesterség se tetszett neki, alig egy esztendei inaskodás után megszökött, átment Ausztriába és Viktoria gyarmatban beállt aranyásónak. Buzgón ásott, de aranyat nem talált és mert aranyásásból arany nélkül megélni nem lehet, elszegődött a Viktoria-vasuthoz mozdonyvezetőnek.
Ez a mesterség adott neki kenyeret, de nem adott gazdagságot, Seddon tehát megint ásót fogott és 1864-ben ujból nekilátott a kincskeresésnek. – Ekkor talált is. Vaimeában olyan gazdag érre bukkant, hogy hamarosan vagyont szerzett. 1879-ben Kimnarába ment, a szerencse ott is vele maradt és a vagyonával nőtt a tekintélye is.
A kormány meglehetősen mostohán bánt a bányavidékkel, az aranyásók zugolódtak. Akkor Seddon ezt mondta: *Válasszatok meg engem képviselőnek, én majd teszek róla, hogy a kormány törödjék veletek!*Meg is választották és Seddon valóságos réme lett a kormánynak.
A tanulatlan ember mohón látott neki a tanulásnak és alig telt bele néhány esztendő, az törvényhozásban is csak olyan tekintély lett, mint volt otthon a kerültében.
Tíz esztendeig volt az ellenzék vezére, akkor aztán kormányra került és azóta igazában ő uralkodik Uj-Zélandban.
Tömérdek üdvös ujítást alkotott, az országban eddig nem is álmodott jólétet teremtett, a mivel a hatalmát megdönthetetlenné tette. Az angolok a dél afrikai háboruban legjelesebb csapataikat neki köszönhették.
A törvényhozó-testületben hevesen megtámadták, az ellenzék vezére keserű haraggal vágta a szemébe : *Ön mészárszékre küldi fiainkat és testvéreinket, mi mentséget tud fölhozni, hogy így cselekszik? ..*Seddon fölugrott :
*Az én mentségem, dörmögte oda a szónoknak, az egyetlen fiam, a ki ma indul a harcztérre és a kire ráparancsoltam, hogy seb nélkül ne merjen hazatérni!*