- Milyen rádiókészüléke lehet egy dollármilliomosnak? Erről bizony mi, közönséges halandók, akik legföljebb gondokban és bajokban vagyunk milliomosok, csak ábrándozni tudunk.
Akinek van fantáziája, elképzelhet magának egy hatalmas nyolc-tízlámpás, mindent vevő, szelektív és zörejmentes készüléket, gyönyörű mahagóni, vagy ébenfaszekrényben, gyöngyházfényű díszítésekkel és minden elképzelhető ragyogással és csillogással. A pompás gép pedig, remekbe formált hangszórójával, ott áll bizonyára az elegáns szalonban, a házigazda pedig büszkén produkálja magát vele a bámészkodó, irigykedő vendégsereg előtt...
Nos, ezt a szép illúziói, sajnos, szét kell rombolnunk. Mert a valóság az, hogy az amerikai milliomos család rádiókészüléke rendszerint távolról sem ilyen pompás külsejű, cicomás kivitelű masina. Még kevésbé áll a szalon közepén. Sőt egyáltalán nem is találjuk a szobában, hanem - ne tessék a fejét csóválni - valahol a sötét éléskamrában, vagy más mellékhelyiségben, ahol bizony senki sem látja. A díszes szekrény is hiányzik róla, csak úgy, csupaszon levő alkatrészekkel búvik meg az egyik polcon.
A család azonban mégis a szobában hallgatja a rádióműsort. Sőt, minden szobában külön-külön hangszóró felállítva és a család minden egyes a maga hangszórója mellett ül, élvezi az előadást, ha pedig megelégelte, kikapcsolja, mialatt a többiek zavartalanul rádióznak tovább.
Ha erős a hang gyöngítheti, ha gyönge, egy csavarintás és a hangszóró erősebben bömböl. Ha pedig elúnta az állomást, egy kis gombbal vadászatra indulhat az éterben, egy másik után. Es mindez ott a szobában, a kényelmes karosszékben, holott a rádiókészülék maga talán tizenkét szobával arrébb, a lakásnak valamely félreeső zugában rejtőzik.
Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a vevőkészüléket távolból kezelik. A hangoló kondenzátorok tengelyéhez kis villamos motor van kapcsolva. Egy másik apró mótor a hangerősséget változtató ellenállást forgatja. A motoroktól, falba ágyazott csöveken keresztül, vezetékek futnak minden szobába az asztalon álló kis szekrénykéig.
Ezen a szekrénykén ugyanolyan forgatógombok vannak, mint a rendes rádiókészülékeken. Az egyik a kondenzátor-, a másik pedig az ellenállás-mótor szabályozására való. Kezelni ugyanúgy kell őket, mint a közönséges rádió gombjait. Az egyikkel állomást keres, a másikkal a hang erejét szabályozza az ember.
A gombok által irányított kis motorok aztán ott, az éléskamrában megteszik a többit: mozgatják a kondenzátorokat, tehát hangolják a gépet, az ellenállás forgatásával pedig a hangerősséget állítják be a kívánt mértékben. A hangszórót természeten szintén falba rejtett vezeték köti össze a vevőgéppel.
Ezen a módon tehát egy kis doboz segélyével az ebédlőből, a hálóból, a társalgóból, a verandáról, a gyerekszobából, a lakás bármely részéből, a karosszékből, vagy akár az ágyból is úgy lehet hangolni, hangszórót ki- és bekapcsolni, erősíteni, gyöngíteni, egyszóval kezelni a rádiót, mintha csak mellette ülnénk.
Ezt a fényűző kényelmet azonban igazán csak milliomos fizetheti meg, mert egy ilyen messziről kezelhető rádiógép ára két- és négyezer dollár között váltakozik.