Kevés embernek jut eszébe üres óráiban eltöprengeni azon, mi történnék, ha egy szép napon elfogyna minden szén és petróleum, kimerülnének a szénbányák és kiapadnának a petróleumkutak.
- Nem érek rá ilyen elvont tudományos kérdéssel bajlódni, van más gondom elég - vetné oda bizonyára a legtöbb ember.
Csak lassan a testtel, kérem. Tegyük fel, hogy a hivatalból hazamenet azzal fogadnának bennünket otthon, hogy nincs ebéd, nem lehet főzni, mert elfogyott a szén. Este pedig hiába csavargatnók a kapcsolót, nem gyulladna fel a villany, mert az áramfejleszlőtelep nem működik.
Sötétbe borulnának az uccák, megállna a villamos, az autók nem járnának, mert elfogyott a benzin. Megállna a vasút, nem járnának a hajók és a repülőgépek, nem volna ujság, megszűnne a telefon, a távíró, a rádió. Megbénulnának a gyárak, a mezőgazdasági üzemek, elpusztulna az ipar, a kereskedelem; éhínség, járványok törnének ki...
De minek ecseteljük tovább azt a szörnyűséges világfelfordulást, amit a szén és az olaj elfogyása idézne elő? Ebből a néhány példából is megérti mindenki, hogy ez bizony nem elvont tudományos kérdés, hanem mindenkinek az elevenébe vág.
Mert ha a fekete gyémánt utolsó darabja, a folyékony arany - az ásványolaj - utolsó cseppje is elfogy, az ember lemondhat a kultúráról, civilizációról és mehet vissza a dzsungelbe ősembernek a csimpánzok, meg az orángutángok közé.
A tudomány megállapításai szerint a széntelepek már legföljebb évszázadokig tudnak szenet szolgáltatni., a petróleummal pedig még rosszabbul állunk, mert abból már csak néhány évtizedre elég készlettel rendelkezünk.
Igaz, hogy a jelenlegi világválság, átmenetileg csökkentette tüzelőanyag fogyasztását, de a válság simultával az újra nekilendülő ipari előreláthatólag gőzerővel pótolja majd a mulasztottakat s akkor a gépek olyan mohósággal fogják nyelni a tüzelőszert, hogy a bányák készletei aggasztó gyorsasággal fognak csökkenni.
Nem csoda tehát, hogy a tudósok most nagyban törik a fejüket, mivel lehet majd pótolni a lassanként kifogyó ásványi energiaforrásokat. A vízesések energiája „fehér szén” mellett egy főleg hatalmas energiaforrásban reménykednek és ez kék szén: a szél.
Szélmotorokat, szélturbinákat már eddig is építettek, de vajmi gyönge eredménnyel. Ma már minden nagyobb városban, minden majorban, gazdaságban láthatunk 10-20 méteres magas tornyokra, árbocokra szerelt csavaros, vagy lapátos kerekeket, melyek a szél forgató erejét, a hozzájuk kapcsolt áramfejlesztő gépben villamossággá változtatják.
De ezekkel a masinákkal csak kisebb munkálatokat lehet végeztetni, komolyabb feladatokra nem alkalmasak. A mai szélmotorok szerfelett tökéletlen gépek, mert csak nagyon csekély töredékét aknázzák ki a szél mérhetetlen energiájának. Éppen úgy, mintha valaki puszta markával akarna vizet meregetni egy dézsából, ahelyett, hogy vödörrel vagy sajtárral látna hozzá.
Hermann Honnef német mérnök egy legutóbb Berlinben tartott feltünéstkeltő előadásában azt állította, hogy megoldó a szélenergiák nagyban való kihasználásának a problémáját, vagyis azt, hogyan lehet a széllel egész gyártelepeket hajtani, városokat világítani.
Szerinte a mai szélmotorok azért nem alkalmasak komolyabb feladatokra, mert túlságosan kicsinyek és alacsonyak. Abban a magasságban, ameddig a szélturbina kereke fölér, nagyon szeszélyes és gyönge széláramlatok szoktak fújdogálni, mely nem képesek huzamosabb ideig való egyenletes munkára.
Ahhoz, hogy a levegő kósza szeleit igába törhessük, sokkal magasabb tornyokra van szükség, mert csak 200-500 méter magasságban találhatunk olyan erős és egyenletes szeleket, melyekkel már hatalmas erőt lehelne kifejteni.
Honnef mérnök ennélfogva azt javasolja, építsünk 480 méter magas acéltornyokat. Mindegyik torony tetején három, egyenként 160 méter átmérőjű lapátos kerék volna. A roppant kerekek rengeteg erőt tudnának felfogni a szélből és már gyenge fuvalom mellett is mozgásbajönnének; minthogy pedig abban a magasságban úgyszólván soha sincsen szélcsend, álladóan termelnének áramot.
Rendes körülmények között függélyesen forognának, mint a malom vitorlái, erősebb viharban azonban maguktól vízszintesre billennének, nehogy a túlságoson heves szél kárt tehessen a szerkezetben. A feltaláló most Berlin közelében 225 méter magas próbatornyot akar építeni, hogy bebizonyítsa találmánya használhatóságát. A torony három szélkereke 60 m. átmérőjű lesz.
Ha nem tudnók, hogy Honnef mérnök a legnevesebb szélmotorszakértők és antennatoronyépítők egyike tamáskodva kellene fogadnunk a nagyszabású tervet, mely az Eiffel-toronynál másfélszerte magasabb toronyszörnyetegek építését helyezi kilátásba. Így azonban valószínűnek tarthatjuk, hogy hamarosan megvalósul s akkor az égboltozaton szabadon csapongó sokszázezer lóerőnyi szélenergia az emberiség hasznos segítőtársává szegődik.
Honnef mérnök a német kormány kiküldötteinek előadást tart óriási szélturbinájáról, mely forradalmat jelent a szélenergiák feltárásában. Ha a találmány beválik, a fekete szenet a jövőben a levegő „kék szene”, a szélerő fogja helyettesíteni.
