A virág neki nemcsak dísz, haszontalan semmiség, hanem életszükséglet volt. Az erdő olyan, mintha mesebeli szörnyetegek holt országa volna. „Kietlen halotti letaroltság mindenfelé. Egyszerre csak megpillant egy hóvirágot, ez a kis virág reménységet kelt szívében. Hát van mégis élet? Van remény a földben?”
Még meghalni sem akart télen: „Hadd haljak meg egy tavaszi napon s a szívemre tegyetek ibolyát.” A tavasz és a nyár volt lelkének öröme. A virágzó, elevenen pezsdülő természet volt eleme. Novemberben már lehangoltan írta, hogy a szelek eltiporták kertjének kedves virágait, „szagos szegfűimet a porba metélték, kerítésemről a hajnalkát letépték... elrabolták kertem szép drágáságait, el napraforgóim arany tányérait.”
Virággal díszítette volna fel az egész világot. Szereplő alakjai virágot szednek, csokorba rakják, kalapjuk mellé teszik, hajukba koszoruzzák, rajzolják és hímezik. Minden esetben meg is mondja a virág nevét: hóvirág, harangvirág, gyöngyvirág, borostyán, árvalányhaj, búzavirág, pipacs, szarkaláb, koronilla, bakszakál, komló, szegfű, muskátli, nefelejcs, dália, gladiolusz, viola, akácvirág, jácint és mások. Az a könnyű készség, amellyel a kert, a mezők és az erdők virágait erőltetés nélkül elbeszéléseibe illesztgeti, valóban meglepő.
Szereti, ha az oltár körül és a szobában virág van. Margit királyleány avatásakor az apácák az oltárokat olasz jázminnal, kék liliommal és vadrózsával díszítették. Egy másik elbeszélésben Adria az oltárt gloksziniával, arum szanktummal, liliommal, fehér burbonrózsával és begoniával ékesítette, az oltár mellé pedig babérfák, tuják, araukáriák és pálmák kerültek.
A fiatal házasoknak pedig ezt a tanácsot adta: „A szobátokban mindig tartsatok virágot! Mindig elkedvetlenít, mikor valahova megyek s nincs a szobában virág. Csodálkozom, hogy itt élni tudnak virág nélkül is. Járhatok én akármilyen márványos, marokinbőrös, ékes teremben, ha virágot nem látok benne, barlangban érzem magamat.
S járhatok akármilyen meszeltfalú, fenyőfabútoros, alacsony hajlékban, ha virág van benne, pompás és otthonos az nekem s a benne lakókat mindjárt szeretem. Csak egy szál rózsa is akármilyen üveg pohárban, mássá teszi a szobát.
Minden megszépül. Érzem, hogy emberek hoztak magukkal valamit az égi mivoltukból. Virágok társasága nélkül nem tudom elképzelni, hogy az ember átélje az életet.” Virág nélkül: „milyen rideg, kedvetlen az élet! Csak a pénz, a pénz!
