Az újabb időben derült ki az az érdekes tény, hogy Földünknek majdnem valamennyi petróleumtelepét tényleg ilyen gázokat át nem eresztő nátrium-aluminium-szilikát fedőréteg borítja, amely réteg kalcium-aluminium-szilikátokból a tengervíznek rájuk gyakorolt hatása, a kalcium és nátrium kicserélődése következtében állott elő.
Minthogy ugyanez áll jórészt a széntelepekre is, mi sem valószínűbb, mint az, hogy a szén és a petróleum teljesen hasonló körülmények között keletkezett: a különbség csak az, hogy a szén keletkezése növényi, a petróleumé állati anyagokból indult ki.
A fedőréteg alatt mind a petróleum, mind a szén szépen lassan érlelődhetett a redukáló baktériumok munkájának hatására, anélkül, hogy keletkezésükhöz nagy nyomást vagy hőt előidéző geológiai átalakulásokat kellene segítségül vennünk.
A fedőrétegelmélet újra ráterelte a figyelmet azokra az összefüggésekre, amelyek a szén és a petróleum között fennállhatnak. Ha nem gondolunk is arra az évszázadokkal ezelőtt, minden kísérleti vagy megfigyelési alapot nélkülöző felfogásra, hogy a petróleum a szénből keletkezett, annyi már is nagyon valószínű, hogy létrejöttük körülményei azonosak lehetnek.
Ez magyarázza meg például a bitumenes szenek keletkezését. Ha fás-cellulózás növényi anyag, valamilyen petróleumot eredményező állati anyaggal keveredett, akkor a keletkező szén már nem lehetett ú. n. tiszta húmusszén, hanem bitumenes anyagokban vált gazdaggá. Merészebb már az a feltevés, hogy a petróleum desztilláció útján keletkezett a szénből és hogy alapanyaga kisebb mennyiségben már a kőszén keletkezésekor is jelen volt.
Ez az elgondolás arra a kísérleti tényre támaszkodik, hogy a szénben, alacsony hőmérsékleten végzett száraz desztilláció tanúságai szerint aromatikus szénhidrogének, naphthenek, parafinek, tehát olyan anyagok is vannak, amelyek a természetes petróleumokban is előfordulnak.
A petróleum és a kőszén közötti összefüggést keresi az a legújabban felmerült nézet is, hogy mindkettőjük kiinduló anyaga az állati és növényi rothadó iszap és a petróleumképződés a szénképződést megelőzné. Ebből pedig a régi felfogás fordítottja következik: nem a petróleum keletkezett a szénből, hanem a szén a petróleumból! Bár emellett a felfogás mellett is szólanak laboratóriumi kísérletek, az óvatos állásfoglalás mindenesetre még megokolt vele szemben.
Mérlegelve az idők folyamán felmerült nézeteket, kétségtelen, hogy a petróleum keletkezésének megmagyarázására még mindig Engler és Höfer elmélete a legmegfelelőbb, melyet Taylornak a fedőrétegekről szóló tanítása szervesen egészít ki.
Legvalószínűbb tehát, hogy a petróleumnak és a szénnek képződése azonos módon, egymással párhuzamosan folyt le; minthogy azonban az egyik esetben állati, a másikban növényi volt a kiinduló anyag, kémiai összefüggés a természetnek e két nevezetes kincse között nem lelhető fel.
Manapság az egész világra nehezedő gazdasági depresszió, mint minden iránt, úgy a petróleum iránt is csökkentett némileg a keresletet. Óriásiak a kiaknázatlan területek, még nagyobbak a készletek. Amit a petróleumnak világgazdasági jelentőségéről mondottunk, mégis megállja a helyét.
A válság múlásával, a termelés rendjének helyreálltával, a közlekedés élénkülésével újra fokozott mértékben fog az érdeklődés a petróleum felé terelődni és mindazon kérdések felé, melyek keletkezésével, kiaknázásával, pótlásával, mesterséges előállításával összefüggenek.
Bábonyi Endre
