Egy harmadik kutató Sabatier kimutatta, hogy az acetilén katalizátorok jelenlétében, aszerint, hogy jelen volt-e víz vagy sem, hogy milyen magas volt a hőmérséklet, a legkülönbözőbb szénhidrogénekké alakítható át, melyek pennsylvaniai, vagy az orosz, a galiciai, a jávai petróleumhoz hasonlítottak.
Minthogy a Föld mélyében, mint láttuk, különböző karbidok lehetnek jelen, a víz behatására, a helyi viszonyoknak megfelelően, a mindenütt megtalálható fémkatalizátorok (nikkel, kobalt, vas) közreműködésével, a legkülönbözőbb petróleumok keletkezhettek.
Mindezek az elméletek azonban, amelyek a petróleumot szervetlen anyagból keletkezettnek hiszik, egy hibában szenvednek. A hasonló úton keletkezett, kísérleti úton is előállított petróleumszerű anyagok ugyanis optikailag inaktívok, míg a természet petróleum mindig optikailag aktív, vagyis a poláros fény síkját elforgatja.
A tárgyalt elméletek védői ezzel szemben azt hozzák fel, hogy a keletkezet petróleum később úgy válhatott optikailag aktívvá, hogy bizonyos hatásokra a jobbraforgató szénhidrogéné nagyobb mennyiségben bomlottak fel, mint a balraforgatók, vagy pedig a petróleum, vándorlása közben, optikailag aktív anyagokat oldott, föl.
De kétségtelenül kimutatható, hogy a petróleum aktívitását a cholesterin okozza, amely pedig tudvalevőleg állati termék. Az pedig igazán nem valószínű, hogy a petróleum keletkezése után találkozott volna olyan állati maradványokkal, amelyekből azután a bennük amúgyis csekély mennyiségben található cholesterint kioldotta volna.
Ha annak a valószínűsége, hogy petróleum szervetlen anyagokból keletkezhetett, ilyenformán nagyon csekéllyé vált is, mégis még mindig felmerülnek újabb elméletek is. Ezek egyike, melynek szerzője Ipatiew, az etilénből indul ki, és szintén nagy nyomást, katalizátorokat és karbidokat vesz segítségül.
Mindezek az elméletek, ha a petróleum mesterséges előállításához petróleum előállításához talán közelebb is visznek bennünket, keletkezésének kérdését nem oldják meg. Sokkal több reménnyel kecsegtet azoknak a kutatóknak a munkája, kik a másik állásponton vannak és a szerves anyagokból való keletkezésnek a hívei.
Ennek az iránynak legkiválóbb képviselője az ismert petróleumkutató, Engler volt. Amikor állati zsírokat nagy nyomás mellett nehezen olvadó csövekben desztillált, észrevette, hogy ezek fokozatosan petróleumszerű anyagokba mennek át, amelyek - és ez volt kísérletének legfontosabb eredménye - optikailag aktivok voltak.
A geológus Höferrel nagy kutató utakat is tett és elméletének támogatására hatalmas anyagot gyűjtve össze, a következő eredményekre jutott.
