Valamennyi eddig ismert növény között a legnagyobb virágja, helyesebben virágzata a kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó Amorphophallus titanum Becc.-nak van, mely már nevében is hordja az óriás jelzőt.

Ezt a csodás növényt Beccari fedezte fel Nyugatszumatrában a Barisan-hegységben 1878 szeptember hó 5-én, hol azóta többször megtalálták. Az akkor Európába, Flórencbe hozott gumók tönkrementek, de a magvakból nevelt palánták egyike, mely a London melletti kewi botanikus kertbe került, meghálálta a gondos ápolást és 11 év múlva, 1889-ben virágot is hozott, ami akkor feltűnést keltő eseményszámba ment.

Azóta több ízben sikerült a kewi botanikus kertben a Szumatrából behozott friss gumókat virágzásra bírni, így 1901 júniusában, 1926 júliusában és 1929 augusztusában. Az európai szárazföldön a növény először a hamburgi botanikus kertben virított 1929 június 25-én, majd újra 1930 december 24-én.

Az Amorphophallus titanum gumós növény, melynek már gumója is tekintélyes nagyságot érhet el. A hamburgi botanikus kertben virágot hajtó gumók egyike 24.5 cm magas, 41 cm átmérőjű és 18.6 kg nehéz volt. Forbes angol botanikus 1885-ben egy akkora gumót talált, melynek átmérője majdnem 2 méter (198 cm) volt és elszállításához három teherhordóra volt szükség!

Ez az óriási gumó 3-4 hónapos megszakításokkal egy-egy óriási, többszörösen osztott levelet hajt melynek nyele az 5 métert, lemezének átmérője pedig a 15 métert is elérheti. Az egyik hamburgi növény levelének nyele 2.30 m, lemezének átmérője pedig 3-5 m volt.

A levél 12-16 hónapig él. Többször egymásután következő levélfejlesztés után indul meg a virágzat fejlődése. Ez a virágzat lényegében azonos természetű a mi erdeinkben is élő foltos kontyvirág (Arum maculatum) virágzatával, vagyis torzsavirágzat, melyet tölcsérszerű féllevél vesz körül.

Éppen ez az élénkszínű fellevél okozza, hogy a virágzat egyetlen virág benyomását kelti. Arányokban azonban óriási a különbség a kontyvirág és az Amorphophallus virágzata között. Az egész virágzat magassága ugyanis rendesen meghaladja a 2 métert; a Beccari fellelte példány 225 cm magas volt, kocsánya 50 cm. spathájának hossza 70, átmérője 90, torzsájának teljes hossza pedig 175 cm volt.

A hamburgi melegházi példányok méretei ezeket az adatokat megközelítették. A harangalakú, cafrangos szélű spatha fiatalon zöld, kifejlett állapotában alsó részein sárgás-zöld, karimája felé pedig bíborvörös. A torzsa, mely alsó részén a termős, felső hosszabb részén a porzós virágokat viseli, aranysárga színű. Sajnos, ez a csodavirág, különösen a melegházakban nem él olyan hosszú ideig mint a levél. Tíz nyolcvan órai tündöklés után elhervad.

Meglepő szépségével ellentétben áll az a tulajdonsága, hogy igen erős és kellemetlen szagot áraszt magából és ebben megegyezik a kontyvirágfélék (Araceae) családjának számos más; képviselőjével, melyeket az ilyen, sokszor romlott húsra emlékeztető szagot kedvelő legyek, poroznak meg.

Az üvegházakban növelt példányok eddig a virágzás után elhaltak, gumójuk elrothadt és az egész növény elpusztult, bár előfordult az is, hogy a virág elhervadása után még egy, olykor egy, olykor egy évig is élő levelet fejlesztettek. Éppen ezért arra következtethetünk, hogy természetes körülmények között a gumó többször is hajthat virágot. Nem valószínű ugyanis, hogy egy ilyen fejlesztő növény élete 12-13 esztendő után végképen lezárulna.

1.képünk a hamburgi botanikus kertben 1929 június 19-én virágzott köszönjük. Az egyiken egy kinyílt virágot láthatunk eredeti termőhelyen, a másikon pedig a felhasított spatha látni alsó részét a porzós és a termős virágokkal.

Az Amorphophallus-nemnek több faja is él, főként Kelet-Ázsiában, de szépség, nagyság tekintetébe egy sem közelíti meg a „titánok” faját.