A világgazdasági válság egyik legfőbb okát a fizetési eszközök állandó ingadozásában látják egyes szakértők. Ez circulus vitiosus. Tagadhatatlan ugyanis, hogy ugyanennyi joggal azt is mondhatnók: a világgazdasági válság egyik legveszélyesebb következménye az, hogy a világ legtöbb országának valutája lényeges és egyre ingadozó mértékű elértéktelenedést mutat. Érdekes számbavenni, hogyan is áll a világ ezen a téren.
Az eredmény megdöbbentő.
Ma már összesen csak nyolc ország állíthatja, hogy intakt aranyvaluta felett rendelkezik. A nyolc ország közül is csak négy van, amelynek valutája tényleg szerepet játszik a világgazdasági forgalomban. E négy állam Franciaország, Hollandia, Svájc és Belgium. De intakt aranyvaluta felett rendelkezik még Lengyelország, Albánia, Litvánia és Syria is.
A világ összes többi, számszerint közel száz egyéb valutája kivétel nélkül vagy tetemes értékveszteséget szenvedett, vagy mesterséges eszközökkel támasztják alá annak értékállandóságát. Az intakt aranyvalutájú országok helyzetéhez legközelebb állnak Olaszország, Németország, Románia, Bulgária, Csehszlovákia, Törökország és az önálló valutáris életet élő francia Indokina. Ezeknek az országoknak valutája nemzetközi értékelésében csak kisebb ingadozást mutat és értékállandóságukat devizakényszergazdálkodás biztosítja.
Az ezek után fennmaradó összes többi ország valutája erős értékveszteséget szenvedett annak ellenére, hogy az egyes valutákat a legtöbb esetben többnyire igen szigorú devizakorlátozások védik.
A világgazdaságra háramló zavart tetézi még az a körülmény, hogy az utóbbi csoporthoz tartozó országok majdnem mindegyikében az ország valutájának belföldi vásárlóereje szinte hajszálnyi pontossággal érintetlen maradt.
Érdekes annak megállapítása is, hogyan állnak ezek az országok az ú. n . monetáris aranykészletek megoszlása tekintetében. Itt arra a meglepő eredményre jutunk, hogy az intakt valutájú országok ezidőszerint 25.606 millió pengő értékű arany felett rendelkeznek, ami a világ összes aranykészletének 35 százalékát teszi ki. A második csoporthoz tartozó országok ezzel szemben összesen csak 3.205 millió pengő értékű arany felett rendelkeznek. Ez a világkészletek 4.4 százalékát jelenti csak s íme, mégis ezeknek az országoknak is sikerült valutájuk stabilitását a nemzetközi értékelésben is megtartani.
Még ezeknél a körülményeknél is visszásabbnak tetszik az a helyzet, amelyet azoknál az országoknál tapasztalunk, ahol a valuta tetemes értékveszteséget szenvedett. Ezek az országok két csoportra osztandók. Azokra, amelyek nagy aranykészletek felett rendelkeznek, és azokra, amelyeket az aranyban szegény országoknak szoktunk nevezni. Az előbbi csoporthoz tartoznak Anglia összes dominiumával és gyarmatával, a skandináv államok, Japán, és legújabban az Amerikai Egyesült-Államok.
Ezek az országok ma is összesen 42.238 millió pengő értékű arany felett rendelkeznek, ami a világkészletek 58 százalékának felel meg. Mégis ezek a nagy aranykészletek sem tudták megakadályozni azt, hogy az országok de facto letérjenek az aranyalapról, sőt, hogy az országok valutájának nemzetközi értékelése súlyos árveszteséget szenvedjen.
Nyilvánvaló mindezekből, hogy az egyes valuták értékállandóságát a mindenkori aranykészletek, illetve a kibocsátott bankjegyek ércfedezeti arányán felül számos egyéb körülmény is befolyásolja, mint amilyenek a belföldi gazdasági helyzet, a nemzetközi versenyfeltételek és az egyes országoknak a világgazdasági áruforgalomban való részesedése.
E tekintetben érdekes, hogy az intakt aranyvaluta felett rendelkező országok a világgazdasági forgalomnak csak 18.96 százalékát bonyolítják le. Lengyelországra, Albániára, Litvániára és Syriára ebből összesen csak 1.26 százalék, a főképpen nagy gyarmatbirodalmával kereskedő Franciaországra, Belgiumra és Hollandiára pedig 15.94 százalék esik. A fennmaradó 1.76 százalék Svájc részesedése.
A világgazdasági forgalom túlnyomó része az aranyban gazdag, de ma elértéktelenedő valutával dolgozó országok csoportjára esik, amelyeknek részesedése 53 százalékot tesz ki.
Az aranyban szegény, de értékállandó valuta felett rendelkező országok részesedése 16.04 százalék, míg a fennmaradó kereken 12 százalék az aranyban szegény és csökkent értékű valutával rendelkező országok részesedése a világgazdasági forgalomban.
Ezek az adatok élénk fényt vetnek arra, miért kellett az arany világkészletek 58 százaléka felett rendelkező hatalmas, nagy ipari államnak jórészt világgazdasági pozíciójuk megvédése érdekében letérni az aranyalapról és valutájuk elértéktelenedését mesterséges eszközökkel fokozniok.
A lényeges szempont egyedül az volt, oly fokra leszállítani a valuta értékét, amelyekkel a drága termelési feltételek mellett dolgozó ipar versenyképesen szállhat szembe az olcsó munkaerővel vagy a már korábban hanyatló nemzetközi értékű valutával operáló konkurrenciával. Megőrizni azt az arányt, mely mellett ez a néhány állam a világgazdasági forgalom túlnyomó részének lebonyolítását kézben tartja.
Ha pedig végül azt a kérdést vetjük fel, miért tudott és akart Franciaország hét társával az aranyalap mellett megmaradni, megvédve ezzel valutájának nemzetközi értékállandóságát, úgy utalunk arra, hogy csupa aktív fizetési mérleggel rendelkező országgal állunk szemben, amelyeknek kisebb jelentőségű csoportja (Albánia, Litvánia, stb.) csak csekély értékű forgalommal van a világgazdaságban érdekelve, és amelyek közül viszont Franciaország, Hollandia és Belgium külkereskedelmének túlnyomó részét saját gyarmataival bonyolítja le.
Kivétel egyedül Svájc, amely máig ugyancsak megtudta őrizni fizetési mérlegének aktivitását, amely a menekülő nemzetközi tőke kiválasztott mentsvára és amely közel 100 százalékos aranyfedezetén kívül ma is még erős hátvédekkel rendelkezik az idegenforgalom nagy aktív mérlegében és a svájci lakosság igen tetemes ú. n. „Sachwert”-eket képviselő külföldi követeléseiben.
