Gróf Apponyi Albert vallomásai

Olyan mérges fiú voltam, akitől az indulat pillanatában minden kitelt. Nem emlékszem azonban az érett férfikoromban valaha az indulat azokon a határokon túlragadott volna, amelyet neki belátásom megszabott.

Konzervatív eredetem erős nyomokat hagyott egyéniségemben. Onnan hoztam magammal az intranszigens ragaszkodást a politikai tisztességhez, a közélet erkölcsi alapjaihoz és az abban való szereplés önzetlenségéhez.

Minden gyakorlottság dacára mindig bizonyos belső izgalommal állottam fel szólásra; ha lelkem nem melegszik fel, nem tudok szónokolni.

Hatalomnak azt nevezem, amikor módunkban áll saját eszméimet megvalósítani; ha ez nincs meg, akkor a miniszterség nem más, mint amit e szó etimológiailag jelent: szolgaság, talán cifra szolgaság, de mégiscsak szolgaság.

Soha semmiféle személyes torzsalkodásban és intrikában nem vettem részt, - ez talán politikai életem legnagyobb érdeme – hanem kizárólag a nyílt parlamenti harctéren és nyílt választási küzdelmekben vívtam ki magamnak azt a helyet, amelyet a közéletben elfoglaltam.

Sohasem voltam „jó gyűlölő”, Shakespeare-nek nem telt volt bennem öröme. Mindenkor szinte túlságig képes voltam arra, hogy a kérdés másik oldalát is lássam és sohasem véltem megengedhetőnek, hogy ellenfeleimet hülyének vagy gazembereknek tartsam.

Nekem többször kínáltak vagy kilátásba helyeztek pénzintézeti szinekurákat,  kevés munkával járó, de jól jövedelmező hivatalt, én azonban minden ilyen felajánlást ridegen visszautasítottam. Vezető állásban lévő politikusnak első kelléke a közönség feltétlen bizalma abszolút megközelíthetetlenségében és elfogultságában. Akármit is hoztak fel az idők folyamán ellenem, ez a bizalom velem szemben soha senkinél sem ingadozott. Abban a kiváló szerencsében részesültem, amely minden képzelhető anyagi előnyt felülmúl, hogy egész hosszú politikai pályámon át erről az oldalról soha még csak gyanusítani sem merészeltek.

Én mindenkor híve voltam a liberalizmus azon alaptételeinek, amelyeknek érvényre emelése az ő halhatatlan érdeme. Ezek: a jogállam, a jogegyenlőség, a személyes és politikai szabadság és minden ebből keletkezik. Ezeket az elveket képviselem és képviseltem akkor is, amikor a divat a liberalizmus ellen fordult.

A nyilt szavazás a hatósági és társadalmi hatalmaskodásnak kódexe. Olyan részlet ez a mai kormányzati politikában, amelyből a jövő megalkothatja magának az egész rendszert…. Ez a rendszer, amely hatósági és társadalmi presszióra akarja alapítani a többségek megalakulását, a szélsőségeknek kedvez. Ez az a rendszer, amely pillanatnyi eredmények elérése végett elkeseríti a kedélyeket és megbontja a törvény iránti tiszteletet. A törvény azt mondja a választónak: szabadon gyakorolhatod választójogodat; a prakszis azonban azt mondja, hogy: nem; tehát hazudik a törvény, hazudik az állam és hatóság, amely a törvény végrehajtására van hivatva, megszegi a törvényt. Micsoda tekintélye lehet így a hatóságnak? A nyilt szavazás megtartása olyan állapot, amelynek tekintetében nem tudom, hogy Timbuktuban mi van, Európában és a művelt világon ez azonban egyedül áll!

Szakítanunk kell a monopóliumoknak és kiváltságoknak hozzá nem értők kezébe adott azonban rendszerével, amely Magyarország kereskedelmének mérhetetlen károkat okozott. Közgazdasági kérdéseket nem lehet közjogi szempontból tárgyalni, de nem lehet felekezeti szempontból sem. Közgazdasági politikát nem jelszavak és melléktekintetek szerint, hanem csak a gazdasági élet törvényei szerint lehet csinálni.

Külföldi szerepléseimnél az „én”-nek dicsvágya, amelynek különben nem voltam híján, úgyszólván teljesen elmerült abban a gondolatban, hogy nemzetemnek becsületére váljak.