(Levél a szerkesztőhöz)

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Cikksorozatot kezdett lapjában és mi, a Keptosz nőtagjai, olyan alkalommal szólunk hozzá a kérdéshez, amikor a legmélyebb keserűséggel kell éreznünk a saját sorsunkon, milyen kevés megértésre talál „a nő az íróasztalnál”.

Hol vagyunk attól a szinte már boldognak tűnő időszaktól, amikor még vitatkozni lehetett afelett, hogy van-e létjogosultsága a női munkaerőnek, vagy inkább foglalkozzék mással a nő. Ma már nekünk, az állásunk minden fillérjére ráutalt, dolgozó nőknek semmi más választásunk nincs, mint ragaszkodni ahhoz a sovány darab kenyérhez, amelyből most újra letörtek egy keserves darabot.

A Közérdekeltségeket Felügyelő Hatóság kimondotta, hogy női munkaerőnek 130 pengőnél magasabb havi fizetése nem lehet. Talán nem kell bővebben fejtegetnem az ebben rejlő mély igazságtalanságot. Egy főkönyvelőnőnek havi 250 pengő fizetését 130 pengőre szállították le. Négy éve munkanélküli az illető férje, de őrá támaszkodik özvegy anyja, és három kiskorú testvére is.

Egyéni elbírálást kérünk, mert nem egyformák a terhek, amelyek ma a kereső nő vállára nehezednek. Helyes és elismerésre méltó a túlzások lefaragása, de ez a 130 pengős demarkációs vonal a mi számunkra lealázó, és még nehezebbé teszi a sorsunkat.

Teljes tisztelettel:
(Aláírás)