A mai munkanélküli világban az ujságirónak is ünnepnapja van, ha utja olyan helyre vezeti, ahol jókedvü munkát, megelégedett arcokat láthat. Másfél hónapja, hogy megindult a budapesti Boráros-téri hid régen várt épitkezése, kimentünk tehát egy kicsit körülnézni.

Az épitkezés helye szigoruan el van keritve, idegen nem juthat még a közelébe sem. A telepen barakképületek sorakoznak: mérnöki iroda, laboratórium, munkáslakás, gépház. A felhalmozott deszkákon, gerendákon, vasalkatrészeken munkások dolgoznak. A Duna mellett nagy, öt méter mély gödröt ástak, egészen a viz szinéig. A gödröt állványok veszik körül, ez itt a tulajdonképpeni munka helye: itt lesz az eljövendő hid parti pillére.

A főmérnök kalauzol és előadása közben apránkint kibontakozik előttünk az egész hidépités érdekes munkája.

Gyermekkoromban sokat törtem a fejem rajta, vajjon hogyan épitik meg a hidnak óriási pilléreit a viz alatt. Valahogy ugy képzeltem el a dolgot, hogy a Dunát nagy gátakkal visszaszoritják, hogy leszállhassanak a mederbe dolgozni. Most végre kielégült a kiváncsiságom ebben az irányban. A főmérnök elmagyarázta, hogy a hid, ugynevezett caisson-rendszer szerint épül. Persze, ezek hozzánemértőknek kinaiul van. Pedig megértése nem nehéz.

A caisson-rendszerü hidépitésnél a munkások egy caissonnak nevezett, óriási vasbetonharangban szállnak le a viz alá. A több, mint huszonkilenc méter hosszu és mintegy kilenc méter széles vasbetonharangból süritett levegő szoritja ki a vizet, hogy az alatta dolgozó munkások szárazon dolgozhassanak. A caisson teteje át van furva és onnan vastag vascső vezet a felszinre. Ezen a vascsövön keresztül szállnak le a munkások a caisson belsejébe és ezen préselik be a süritett levegőt is. A pillér épitményét a caisson tetején épitik és amint a caisson mélyebbre és mélyebbre kerül a vizbe, ugy növekedik a pillér épitménye is.

Persze ebből fentről semmi sem látszik: hiszen a pillér „lefelé nő”, a caisson száll vele lefelé a mélybe, amint a munkások vájják alóla a földet. Mikor aztán az ezer tonna sulyu betonharang elérte a kivánt mélységet, a tetején is felépült már a pillér. Ekkor a vascsövön keresztül, amelyen eddig a munkások közlekedtek, megtöltik a caisson üres belsejét is betonnal, kihuzzák a pillér épitményének közepéből a vascsövet, a helyén támadt lyukat is betöltik és készen áll az alapépitmény.

Mindez elég egyszerünek tünik igy elmondva, de ha az ember látja a már készen álló vascsöveket, amelyeken keresztül a munkások a mélységbe ereszkednek és elképzeli az ott folyó nehéz és veszélyes munkát, akkor tudja csak méltányolni egy caisson-munkás teljesitményét.

Egyelőre nyolcvan-száz munkás dolgozik itt. A caissonnak még csak a faváza áll a Duna mellett ásott óriási gödörben. Persze itt készitik el az ezer tonnás vasbetonharangot, hiszen készen ideszállitani szinte megoldhatatlan feladat volna. A munkások jókedvüen tornásznak a nyaktörő állványokon le és fel és cipelik, ácsolják a caisson körül készülő állvány óriási gerendáit.

A gépház is csaknem teljesen felszerelve, a csatorna is félig készen, amelyben a süritett levegőt vezető vastag cső vezet majd a gépháztól, ahol a süritett levegőt állitják elő a caissonig. Nemsokára megkezdődik majd a caisson-munkások szerepe, akik itt egész külön elbánásban részesülnek.

A veszélyes munkára való tekintettel az egész épitkezés alatt egy csepp szeszt sem szabad inniok, itt kell lakniok a telepen, hogy állandóan szigoru ellenőrzés alatt lehessenek. Pár hét mulva már megindul velük a gigászi harang a mélybe és tavaszra már elkezdik a hid második pillér épitését is s ugyan ekkor elkezdik a hid vasalkatrészeinek a szerelését is a budai part felől. Körülbelül 800 vagon vasalkatrész szükséges ehhez az uj hatalmas hidhoz, amiből már körülbelül 400 el is készült.