Augusztus hó 25-én – szokatlanul rövid tanácskozás után – 25 ország képviselői, köztük természetesen Magyarország képviselője is, aláirták Londonban a nemzetközi buzaegyezményt, melyről az amerikai földmivelésügyi miniszter azt állapitotta meg, hogy a mezőgazdaság történetében magábanálló esemény.
Az egyezmény szerint Argentina, Ausztrália, Kanada és az Északamerikai Egyesült Államok, egyszóval: a tengerentuli termelőállamok 1933. évi augusztus hó elsejétől 1934. évi julius hó 31-ig terjedő termelési évben szabályozzák termelésüket. Az egyezmény a világ buzakivitelét. Erre az időszakra mintegy 210 millió métermázsában állapitotta meg. A tengerentuli buzatermelő államok 1934 augusztus hó elsejétől 1935 julius 31-ig terjedő időben buzakivitelüket 15 százalékkal csökkentik.
Bulgária, Magyarország, Románia és Jugoszlávia az 1933 augusztus hó 1-től 1934 julius hó 31-ig terjedő termelési évben 50-54 millió bushel (mintegy 20 millió métermázsa) buzát adhat el külföldön. Az 1934/35-iki termelési évben csak 50 millió bushelt. Ezek az országok elismerik, hogy buzakivitelük ilyenmódon való szabályozása nem engedi meg buzával bevetett területeiknek kiterjesztését.
Oroszország hozzájárul ahhoz, hogy az 1933/34. termelési évre korlátozza buzakivitelét és hozzájárul ahhoz is, hogy az 1934/35. termelési évben az orosz buzakivitel mértékét előzetes tárgyalások alapján határozzák meg.
A buzavásárló államok a jövőben nem hatnak bátoritólag buzával bevetett területeik növelésére és minden lehetőt elkövetnek országuk buzafogyasztásának növelésére. Hozzájárulnak ahhoz, hogy a búza árában történő javulást követnie kell a vámtételek leszállitásának. A vásárló államok mindent elkövetnek a világ buzakereskedelmének talpraállitására.
Az értekezleten résztvett államok nemzetközi buzatanács-albizottságot állitanak fel. A legalacsonyabb világpiaci buzaár métermázsánként 12 aranyfrank (13.4 pengő).
Az egyezmény jelentősége
A most ismertetett egyezmény jelentősége abban van, hogy az együttmüködés megkezdődött és annak közös szerve megalakult. Ebben a tekintetben az egyezményt nem lehet elég nagyra becsülni, de viszont hangsulyozni kell, hogy ez bizonyos mértékig elvi érték. Az egyezmény szövege mindvégig hangsulyozza ezt az elvi jelentőséget. A buzapiacon uralkodó zürzavart nem igyekszik egy csapásra megoldani, ami nem is volna lehetséges, hanem arra készül fel, hogy az idei gazdasági évet a jobb jövendő megalapozására használja fel.
A négy nagy tengerentuli termelő állam, amelyek a fogyasztó államok által megvásárolt buzamennyiségek négyötödét szállitják, kötelezettségükben csak annyira mennek, hogy az idei gazdasági évben szabályozzák buzatermelésüket. Kötelezettséget csak arra nézve vállaltak, hogy kivitelüket 15 százalékkal apasztják.
A vásárló államok is csak elveket állapitanak meg: nem növelik a buzatermelő területeket és nem is ösztönzik ilyenre saját mzőgazdaságukat, ellenben igyekszenek növelni a fogyasztást és megszüntetik a fogyasztás utjában álló korlátozásokat. Ha a buza ára javul, akkor előkészülnek a vámok leszállitására, de az egyezmény mindjárt kijelenti, hogy e tekintetben nem lehet már az idén sokat várni.
Oroszország, mint termelő állam vállalta, hogy az idén korlátozza kivitelét, jövőre pedig közös tárgyalások alapján állapitja majd meg, mennyi lehet kivitele. Az, hogy Oroszország a dömpingről lemondott, jelentős eredmény.
Magyar szempontból ujdonság, hogy a négy dunai termelő államnak – Magyarországnak, Bulgáriának, Jugoszláviának és Romániának – közös kiviteli kontingens állapitottak meg és mi ezt vállaltuk, ami azt jelenti, hogy bizonyos közös elvek és talán közös szervezet tekintetében meg is kell egymással állapodnunk.
Londonban az a belátás győzött, hogy az orvoslást csak lassan és körültekintő, tervszerü munkával lehet biztositani és ennek a szellemnek megnyilatkozása a létrejött egyezmény.
