Az aratás értékesítése annál nagyobb gond lesz a magyar kormány és a magyar mezőgazdaság számára, minél biztatóbban szólnak a termésjelentések. A földmívelésügyi minisztérium tegnap kiadott termésjelentése idei búzatermésünket kereken 23.7, rozstermésünket 9.3 millió mázsára becsüli. Ez összesen 33 millió mázsa.

Gazdakörökben az a vélemény, hogy a cséplés utáni végleges eredmények ezt a számot jelentősen meg fogják haladni, de maradjunk meg ennél a számnál és próbáljuk meg kikalkulálni, milyen reményeink lehetnek ennek a mennyiségnek az értékesítésére.

A belső fogyasztás és a vetőmagszükséglet normális években 21 millió mázsa búzát és rozsot igényelt. Ha számbavesszük, hogy a vidéki lakosság fogyasztása az idén magasabbra fog emelkedni, akkor feltehetjük, hogy belföldön marad minden körülmények között 13 millió mázsa és ez esetben exportcélokra kereken 10 millió mázsa kenyérmag áll rendelkezésre. Már most az elmúlt években exportáltunk 1931-ben 3.6 millió mázsa búzát, 681.000 mázsa rozsot és 1.3 millió mázsa lisztet, ami kereken 6 millió mázsa kenyérmagnak felel meg. Az 1932. évi rossz termés következtében az exportált kenyérmagmennyiség a felére, 3 millió mázsára csökkent.

Figyelembe kell vennünk továbbá azt is, hogy az önellátási akció az elmúlt két évben úgy Olaszországban, mint Németországban rendkívül nagy eredményeket ért el, úgyhogy a német birodalom saját belső búza- és rozsszükségletét már a hazai termésből tudja fedezni. Olaszország importszükséglete is a minimumra szállott le.

További döntő mozzanat az is, hogy míg az elmúlt évben Jugoszláviában és Romániában a rossz termés következtében alig volt, ez évben igen nagy termésfölösleg jelentkezik mind a két államban és a jugoszláv búzatermést a multévi 14 millió mázsával szemben, ebben az évben 25-26 millió mázsára becsülik.

Végül nem szabad elfelednünk azt sem, hogy a rossz amerikai termés ellenére a tengerentúli kínálat változatlan erővel tart tovább és az amerikai és kanadai készletek még nem csökkentek le annyira, hogy a rotterdami tőzsdén magasabb árakat produkáltak volna, úgyhogy még azokon a piacokon is, amelyre exportlehetőségek nyílnak, számolni kell a tengerentúli búza gyilkos versenyével, amire Kállay földmívelésügyi miniszter igen helyesen rámutatott.

Ebben a rendkívül nehéz helyzetben a magyar kormánynak és a Külkereskedelmi Hivatalnak, de a magyar exportőröknek is emberfölötti ügyességre és igyekezetre, de az egész társadalom és a kormányzati apparátus nyomatékos segítségére van szüksége, hogy búzafölöslegünk értékesítését lehetővé tegye.

A probléma magva abban áll, hogy még az esetben is, ha az 1931. évben kivitt búzamennyiséget az idei exportban elérjük, igen jelentős fölöslegek maradnak, amelyek veszedelmesen nyomhatják a piacot. Számba kell venni azonban azt is, hogy míg 1931-ben több mint 6000 vagón lisztet tudtunk elhelyezni Csehszlovákiában, addig 1932-ben mindössze 730 vagón lisztet vittünk ki a csehszlovák köztársaság területére.

Egyelőre csak két pozitivum van: az az 500.000 mázsa búza, amelyet árupengő ellenében Németországba exportálhatunk és az az 500.000 mázsa, amelye remélhetőleg Svájcba tudunk a közeljövőben kivinni. Ami az olasz piacot illeti, Itália búzaimportjának csak 0,1 %-át fedezte tőlünk, míg a csehszlovák köztársaság bevitelének alig egytizede származott a magyar piacról.

A helyzet tehát kétségtelenül rendkivül nehéz, de reméljük, hogy egyrészt az osztrák piacra irányuló kivitel fokozása, másrészt az olasz importban való erősebb részesedés és végül a prágai kormánnyal talán csak mégis nyélbeüthető megegyezés révén sikerül az ősz és tél folyamán a magyar búza számára kiutat találni.