Az a gabonamennyiség, amelynek Németországba való kivitelére lehetőségeket nyertünk, összegszerűleg fedi a német iparnak, elsősorban a Farbenindustrienak Magyarországon befagyott követeléseit. Ezeknek a követeléseknek a mobilizálása lehetőséget ad a német iparnak arra, hogy magyarországi vevőinek új áruhitelt nyujthasson.

Ezen az összegen, körülbelül húszmillió pengőn felül csak kisebb árumennyiségeknek kiviteléről van szó, hiszen gyümölcs- és főzelékkivitelünk a német piacra eddig is szerény keretek között mozgott, de el kell ismerni, hogy a magyar gyümölcskivitel elé a német vámhatóságok e nyáron nem gördítenek olyan nehézségeket, mint a multban szoktak.

Igen lényeges momentum az is, hogy míg a multban a nélkülözhetetlen német árukat más országokba, elsősorban Ausztriába irányuló árukivitelünk fölöslegével, tehát arannyal kellett megvásárolnunk, a jövőben ez magyar áruk kivitele ellenében történhetik, mert hiszen 1931-ben mindössze ezer mázsa búzát tudtunk Németországba exportálni.

Végül rá kell mutatnunk arra, hogy április óta a magyar halkivitel Németországba az erős vámemelések következtében úgyszólván lehetetlenné vált. Az érdekelt vállaltok a magyar kormány erős támogatása ellenére sem tudták elérni, hogy a toronymagas vámok leszállítassanak s a mult hónapban a Reichsernachrungsministeriumban lefolyt tárgyalások eredménytelenül végződtek.

A berlini megállapodások részben eredményt jelentenek, mert az élőhal vámjának hatvanszázalékos leszállítása a magyar haltenyésztő vállalatok számára lehetővé teszi, hogy az őszi évadban újból szállíthassanak a német piacra. Remélhetőleg ez az első lépés nem jelent megállást s a német kormány módot fog nyujtani, hogy a magyar-német gazdasági kapcsolatok a fennálló vámok és tilalmak lazításával tovább fejlődjenek.