A hadikölcsönpiacon az elmult hetekben szokatlan élénkség mutatkozott, amelynek magyarázatául az a hír bukkant fel, hogy a pénzügyminisztériumban számításokat végeznek a hadikölcsönök valorizációjára vonatkozólag.
Tény az, hogy Madarassy-Beck Gyula ebben a régen vajudó kérdésben érdekes és figyelemreméltó tervet juttatott a pénzügyminiszter elé, amely ötszázalékos valorizációs kulccsal számol és ennek alkalmazását az adófizetéssel kapcsolja össze.
Az adóhátralékosok tartozásuk 25%-át, a pontos adófizetők pedig egyenesadóik 5%-át fizetnék hadikölcsönkötvényekkel. Ez a kedvezmény nem érintené a pontos adófizetőknek már biztosított 2%-os prémiumot. Eszerint tehát pl. 4000 pengő adóhátralékból 3000 pengő volna készpénzben fizetendő, 1000 pengő pedig 20.000 korona névértékű hadikölcsönkötvénnyel.
A benyujtott terv szerint az 1932 év végével fennálló kb. 300 millió pengőre becsülhető adóhátralékból e kedvezményből legkevesebb annak kétharmada folyna be és pedig 150 millió készpénzben és 50 millió értékben 1 milliárd névértékű hadikölcsönkötvényt váltanának vissza. Az ezenkívül még szabadkézben levő 2 milliárd névértékű kötvények a pontos adófizetés prémiumaként folynának vissza kb. évi 15 millió pengő, azaz 300 millió korona névértékben. Ha minden kötvénytulajdonos él a jogával, úgy kb. 2 és 1/2 év alatt kerülne az egész tömeg elszámolásra.
A terv szerint ez a valorizációs eljárás nem lenne kötelező.
Aki ennél nagyobb mérvű valorizációra számít, annak jogában áll ezt a valorizációt igénybe nem venni. Madarassy-Beck Gyula beadványa hangsúlyozza, hogy a terv megvalósulása új belső tőkeképződést vonna maga után és úgy az adófizetőkre, mint az államra előnyös lenne.