Berlin, január 29.

Braun báró német közélelmezési miniszter most ismertette a német mezőgazdasági termelés 1932. évi eredményeit. E beszédnek számadatairól megállapítja a berlini sajtó, hogy a súlyos válság egyetlen vigasztaló jelensége.

A német közélelmezési miniszter beszédéből ugyanis kitűnik, hogy Németország gabonatermése 1932-ben húszmillió tonna körül mozgott, s ezzel a birodalom gabonaszükséglete teljes mértékben fedezve van. Száz százalékban fedezi Németország burgonyaszükségletét is. A birodalomnak ma közel 300.000 fővel nagyobb a sertésállománya, mint a háború előtt. Még nagyobb mértékben emelkedett a német szarvasmarhaállomány, amely 650.000 fővel haladja meg a békeállományt. A tyúkok száma is húszmillióval emelkedett a békeszámokhoz képest.

Németország tehát gabonában, burgonyában és húsban száz százalékig fedezi a saját szükségletét. Már most ugyanakkor, amikor Európa legnagyobb fogyasztópiaca ilyen erőteljesen közeledik az önellátás felé, a búzaliszt fogyasztása az egész világon lassan bár, de fokozatosan csökken.

A kenyérevés lassan kimegy a divatból.
Az amerikai statisztika szerint 1889-ben 223 font volt a fejenkénti búzalisztfogyasztás, 1909-ben már csak 209 font, 1929-ben pedig ez a fejkvóta 175 fontra esett. A csökkenés húsz év alatt 16.25, harminc év alatt pedig 21.5%!

Az emberiség jobbmódú, tehát fogyasztóképes része a liszt és nehéz húsok fogyasztásáról fokozatosan áttér a főzelék-, gyümölcs- és baromfifogyasztásra. Még Magyarországon is, mert amíg 1931 első tíz hónapjában a budapesti piac 201 ezer mázsa baromfit fogyasztott, addig 1932 első tíz hónapjában a baromfifogyasztás már 226.000 mázsára emelkedett.

A tanulság, amely e beszédes számokból folyik, az, hogy a magyar mezőgazdaság sokkal gyengébb, semhogy e fejlődéssel szembeszállhasson és saját érdekében is kénytelen lesz olyan áruk tömeges termelésére áttérni, amelyeknek fogyasztása, tehát kereslete is növekedőben van.