Munkaiskola

A magyar nevelésügy épülete - mindenki láthatja - elavult már. Mindmáig kevés kísérletet látunk a gyökeres reformok irányában; pedig toldás-foldás helyett itt átépítésre van szükség. Hibák mutatkoznak az oktatásügy minden ágában, annál súlyosabban, minél följebb megyünk.

Mindenféle nevelésnek kettős célja van. Társadalmi szempontból a termelés folytonosságának biztosítása, az egyén számára pedig az, hogy a társadalmon belül való elhelyezkedésre a legalkalmasabb eszközöket adja meg. Így születik meg az a bizonyos pedagógiai ideál: milyenné kell nevelni az embert, hogy minél jobban megállja a sarat.

Ma a gazdasági helyzet rettentő nyomása szükségszerűen a maga képére alakítja ezt az ideált. Önálló, életképes, határozott és munkát értő embernek kell lennie, aki ma meg akar maradni. És mit látunk evvel szemben? A mai iskola kísérteties módon pont az ellenkezőjét faragja a leendő polgárokból.

Önállótlanság, vezetésképtelenség, szolgai alázat és hizelgés - ezek a tehertételei egy ma kikerülő fiatalembernek, az avatag iskolaügy jóvoltából. Mert ez követeli az uralkodóosztály érdeke. Nem önálló véleményű, harcolni tudó emberekre van szüksége, hanem bürokratákra, - akik mindenben készséggel kiszolgálják és ha kell, ágyútölteléknek is jók. De nem érdeke ez a társadalom nagyobbik részének és megfojtója az egyénnek.

Dolgozni tudó és akaró emberekre van szükség - ezt a mai iskola nem adja meg. Ezért az új Ťideálértť harcolni kell és ez a harc a társadalomé kell legyen. Közvéleménnyé kell gyökereznie a reform szükségességének, csak akkor lehet az újítást elérni; ez pedig ma mindennél fontosabb kérdés, és nem a közoktatásügy belső dolga, hanem közügy, közérdek.

Intellektuális életünk számára leglényegesebb a középiskolai és egyetemi oktatás ügye. Olyan hibák mutatkoznak itt, amelyekre nem elég a javítás: szerkezeti változtatásokra van szükség. Jelenlegi iskolarendszerünk főbb hibái eléggé köztudomásúak. Így van ez mindenütt, ahol a nevelés klasszikus formákon belül, zárt keretek közt fejlődött.

Nagyobb vonalakban e hibák: az iskola nivellálásra törekszik s evvel elzárja az utat úgy, a tehetségesek (akik a szükségesnél könnyű szerrel többet tudnának tanulni), mint a nehezebb fejűek elől (akiknek még ez az anyag is sok). Amellett egy mai osztály sohasem közösség, nem képes kollektív munkára; munkája nem cselekvő, öntevékeny folyamat, csak ismétlése annak, amit előtte elmondottak. Természetesen ez az állapot tanártól és osztálytól függően változhatik.

---

A reform ezen a vonalon összefügg az alsófokú iskolákéval. Az irány a munkaiskola felé mutat. Külföldön (így Németországban) már nemcsak egyéni kezdemények mutathatnak föl eredményeket, hanem hivatalos iskolarendszerek is ezt a típust karolják föl. Mi a munkaiskola lényege? A tanulás folyamata teljesen közös és egyszersmind alkotó folyamat is: valami újat, eddig nem lévőt készítenek el a tanítványok. Az oktató szerepe az irányítás, a folyamat organizálása, de az akció teljesen a gyerekek oldalán van.

Ez egyrészt a tanulás-munka kényszer nélküli, de öntudatosított beidegzésére vezet, másrészt kifejleszti a gyerekekben a közösség érzését. A tanulás nem kötelesség, hanem szórakozás és öröm. Ezzel eltünik az iskola mai kötött formája is; padok, katedra hiányzanak, a tanár elvegyül tanítványai közé és beleilleszkedik a munkafolyamatba. Az erőszakolt tekintélyből folyó katonás fegyelmet sokkal hasznosabb módon helyettesíti a munkafolyamat önkéntes fegyelmezettsége.

A szellemi tárgyak mellett a testi foglalkozások is megkapják az őket megillető helyet. Kollektív, öntevékeny munka: ez a munkaiskola veleje. Most, mikor Hóman miniszter fölvetette a parasztgimnáziumok eszméjét, mint korszerű reformot: ezt az irányát az újításnak elhanyagolni nem szabad. Ilyen alkotás hosszú évek fejlődésének lehet úttörője - de éppúgy el is vághatja a fejlődés útját.

Természetes, hogy az iskola reformjával szorosan együtt jár a tanárképzés reformja is Az egyetemi oktatás terén a hiányok még szembetünőbbek. Pedig új tanárgeneráció megteremtése sarkpontja a jövő nevelésügyének. Szinte minden egyetemünkre érvényes a megállapítás, hogy az oktatás túl elméleti. Áll ez a tanárképzésre is. Az egyetem nem tanárokat nevel, hanem tudósokat.

A szerteágazó szakokon a tudományos anyaggyüjtés és földolgozás munkája dominál; a szemináriumi munka a legkisebb mértékben sem szolgálja a tömegek pedagógiai kiképzését, - egyesek munkája a fontos, nem a tömegek érdeke. A gyakorlati képzést szolgálná az egyetembe idegen testként beleékelt Tanárképző és Tanárvizsgáló Intézet.

Ezek az intézmények azonban ugyan kevéssé szolgálják az őket megteremtő szándékot. Ezer gonosz bürokratikus formaság útvesztőjébe terelik az amúgy is elég bajjal küzdő diákságot. Az egyes szakok tudományos adat-anyaga alkotja a géppé süllyedt vizsgarendszer lényegét. Ez a két intézmény, ahelyett, hogy egységesítené és valóban a helyes tanárképzés vonalába irányítaná a hallgatóságot - egyszerű vizsgadíjbeszedő diplomagyárrá süllyedt. Az egyetemi évek alatt tanári gyakorlatnak, sőt (hacsak maga nem érdeklődik) egyáltalán pedagógiának színét sem látja a jelölt. Mert a pedagógia vizsga éppen olyan elszigetelt és holt adattömeg beszedését jelenti csak, mint a többi.

Egyedül a gyakorlóév adna erre alkalmat; de a gyakorlóiskola sem szolgálja helyes formában ezt a célt. A mintagimnázium nem a középiskolák átlagtípusát mutatja, hanem egy magasabbfokú, modernizált iskoláét. A tanárjelöltek ennek a munkamódszerét sajátítják el - s éppen ezért állnak tehetetlenül az általában szokásos noteszrendszer és katonás fegyelmezés módszere előtt: kénytelenek ezt átvenni, mert átmenetet nem tanultak. S evvel elvész az a csekély pedagógiai gyakorlat is, amit a gyakorlógimnázium Potemkin-iskolájában szereztek.

Egységesebb oktatás - több szerves kapcsolat a tanári gyakorlattal: ezek volnának a főkövetelmények. S nagyobb tekintet a tömegek nagy átlagára. Itt gyökeres reform kell, nem puszta foltozgatás, mert azok az intézmények, amelyek a tanárnevelés egységességét szolgálni hivatottak - annak inkább szabotálóiként mutatkoznak.

Mai oktatásunk - szó, ami szó - el van maradva. Felületi orvoslással, jelenségek eltüntetésével nem lehet a bajokat megszüntetni. Erős, egységes, céltudatos újításra van szükség, amely az operálókéstől sem riad vissza. Reform az iskolákban - reform a tanárképzésben: ez együttjár: Új, fejlődésképesebb, ha kell, elasztikusabb rendszerre van szükség, mert a régi elkorhadt és nem lehetetlen, hogy mihamar beomlással fenyeget.