Összemarakodtak a kutyabarátok az állatvédők botrányba fulladt vasárnapi közgyűlésén
Hajmeresztő vádak, mázsás gorombaságok, rendőri beavatkozás...
A finom Benczur utca őszi csöndjében tomboló hangorkán harsogott bele vasárnap délelőtt. Előkelő mágnáspalota rokokó termének ablakai rezegtek a vihartól, amely odabent bömbölt a plafonon lebegő rózsaszínű angyalkák alatt. Egy jólelkű emberekből alakult jeles egyesület, az állatvédőké tartott közgyűlést Follért Károly nyugalmazott államtitkár elnökletével és az izzó hangulatban.
a legsúlyosabb gorombaságok röpködtek állatvédőről állatvédőre – derekasan megtermett becsületsértésnek, amelyeknek a hangját az utca járókelői is meghallották odalent.
Már napirend előtt izzó volt a hangulat amikor Fleischer egyesületi tag azért támadt rá az elnökségre, mert az bevonta az egyesület bástyái közé a nyugalmazott és aktív postások jelentős tömegeit, akik egyáltalán nem fizetnek tagdíjat és csak arra valók – szerinte-, hogy az elnökségnek nyakra – főre bizalmat szavazzanak és a lelkes ellenzéket letörjék.
Bartos Árpád ugyanakkor viharos fölháborodás közepette utasította vissza a támadásokat, amelyek az egyesület hivatalos lapjában az állatvédelem”-ben a néhai Rin-Tin-Tin személyével és presztisével kapcsolatban elhangzottak.
Rin-Tin-Tinről – mondta a fölszólaló – azt meri állítani hivatalos lapunk, hogy csupán a mozirendező ügyességének köszönheti karrierjét. Márpedig, tisztelt közgyűlés, ez a nagyszerű állat többet tett világszerte az állatvédelem propagandájáért, mint ennek a lapnak egész szerkesztősége!
Élénk helyeslés kísérte a beszédet, különösen a nagyszámú hölgyek tapsoltak lelkesen és sűrűn röpködtek az elnökség felé a harcias kérdések: hogyan egyeztethető össze a hivatalos lapnak ez a lekicsinylő véleménye Rin-Tin-Tinről az állatvédői mentalitással? Ez állatvédő mentalitás? - kiáltozták minden oldalról a közgyűlés egész folyama alatt, ha valami nem tetszett az ellenzéknek.
Szemmellátható volt, hogy az ellenzék zöme a hölgyekből telik ki, akik néha sikoltozó izgalommal percekig lármáztak – míg a mungók nagyrészt összecsavarodott aggastyánok, többnyire feketébe öltözött ünnepélyes urak, akik a jobboldalon ültek egy csoportban. ,,Hisztérikák”- legyintett lenézően a hölgyek felé egy kopasz ur, kiment és becsapta az ajtót. Most már Mezei Ödön, az állatvédelmi régi harcosa beszélt, parlamentárisan püfölte az elnökséget, míg a hölgyek kórusa egyre zajosan lett.
Mezei hajmeresztő vádakat hangoztatott az egyesület égisze alatt működő kutyaotthon és kutyagondozó ellen. Elmondotta, hogy penzióba adott macskák után hosszú hónapokon keresztül fizettetik a penziódíjat, amikor a cirmosok már régen kimúltak a rossz bánásmód következtében.
Dr. Kovács – a kutyaszanatórium főembere – olyan utasítást adott az ápolónak, hogy egy kimúlt cica helyett adjon valami hasonlót a gazdájának. Ne mondja, hogy kedvence nincsen többé az élők sorában és ha akadékoskodna, magyarázza meg neki, hogy a cica azért változott meg, mert vedlés alatt szőrt cserélt.
A hölgyek rettentő zajjal, a fölháborodás elemi erejű kitöréseivel követik Mezei beszédét. A kormánypárt oldaláról viszont gunyos megjegyzések röpködnek. -,,Mi van ezen nevetni való”- kiabál magánkívül Mezei.- Igazi állatvédők ilyenkor a zsebkendőjüket veszik elő és sírnak!”
Az igazi állatvédők, különösen a hölgyek, valóban ezt cselekedték: elővették a zsebkendőjüket és sírtak. Amikor azután Mezei rátért arra, hogy a kutyapenzióban majdnem mindegyik ápolt szopornyicát kap a piszok és a durva bánásmód miatt, egymásután sikoltottak föl, a szemüket
törölgetve.
- Szopornyicát!... ó, szörnyűség!
Csakhogy ez még semmi – folytatta az ellenzék szónoka. A szegény kutyusok alá nem adnak tiszta szalmát, holott a szopornyica ragályos betegség. ,,A szalma drága -szokta mondani dr. Kovács- kutyát pedig százszám lehet kapni. Az olcsóbb!” A kormánypárt közbeszólásai és az ellenzék viharzása közben – az elnöki viharcsengő egyre szól!- mondja el két artistafoxi bus történetét, majd zokogó hölgyek kórusától kísérve, előadja, hogy egy kétesztendős kutya farkát és fülét vágták le vérzéselállító óvóintézkedések nélkül, amire a kutya elvérzett...”
Főzze meg pörköltnek a kimult kutyát mondta dr. Kovács az ápolónak – és adja oda a macskáknak, majd megeszik.- Hazugság – üvölti a Kovács-párt egyik korifeusa a háttérből-, hazugság!- Egy vörösképű, hatalmas termetű öreg ur fölugrik és ő is rekedten kiabálja:- Hazugság, hazugság!- Az ellenzék zokog, az öklét rázza, méltatlankodik, a sápadtarcu agg elnök a csengőt rázza, a fölvonult rendőrök rohamara készen állnak amikor Zeőke Antal képviselő áll fől és rámordul a gunyosan mosolygó kormánypártra:
-Állatvédők önök? Ez állatvédő mentalitás? (Általában: folyton ezt a mentalitást emlegetik!) Az állatok szenvedését nevetség tárgyává teszik? Fölhívom a rendőrséget, hogy indítson vizsgálatot!
Erre az ügyeletes rendőrkapitány pattan föl mérgesen az asztal mellől:
-A rendőrséget nem lehet fölhívni, csak fölkérni!
Ezen aztán eldisputálnak néhány percig. Nem tudják eldönteni, miben maradjanak: fölhívni vagy fölkérni?
A legnagyobb vihar közepén kiáltatja ki az elnök Payr Hugó képviselőt társelnökének, de az ellenzék a szavazást törvénytelennek tartja. ,,Figyelmeztetem Payr képviselőtársamat – harsogja Zeőke – közel ne jöjjön ehhez az egyesülethez!”
Ezek nem állatvédők -kiabál egy hölgy.- Önök állatkínzók egyesülete.
Röpködnek a rendreutasítások. Az elnök előterjeszti a kormánypárt bizalmi indítványait, amire Molnár Jenő szerkesztő név szerinti szavazást kér. Őrült zavar kerekedik. Zeőke Antal legalább ötször fölszólal , az öreg elnök megzavarodva szavaztat, majd ujra szavaztat olyasmire, amit már megszavazottnak jelentett ki, amit már megszavazottnak jelentett ki. Végül az ellenzék pfujozva és tombolva vonul ki a teremből, de a szomszéd helyiségben tovább lármáznak Idelenn lehetetlen tovább tárgyalni, a küszöbről kiabálnak be, a kormánypártiak hozzájuk sietnek, élénk gesztikulálások közben vitatkoznak, már-már tettlegességre kerül sor.
Egy ur torkaszakadtából kiabál a hölgyekre:
,,Adien, adien!” Egy stentori hang ezt süvölti: A kutyákat már eléggé szeretik, szeressék már egymást is!
A rendőrkapitány ugrik most az asztalhoz, megrázza a csengőt és így kiált:
- Az elnök ur nem tudja fönntartani a rendet, tehát a rendfönntartást én veszem át és kivezettetem azt, aki nem viselkedik csöndesen.
- Úgy? Rendőri karhatalom az ellenzék ellen? Ez az állatvédő mentalitás? - kiabálják a küszöbről. Azután előretolnak, belöknek a terembe két egyszerűen öltözött embert és egy asszonyt
- Itt vannak a bizonyítékok!- üvölti az ellenzék a küszöbről. - Ezek majd elmondják! Ők kínozták az állatokat parancsszóra.
- Elcsapott alkalmazottak!- kiabál a kormánypárt.- Nem ér a szavuk semmit!
A rendőrkapitány intésére markos rendőrök ugranak a széksorok közé és kituszkolják a ,,bizonyítékokat” Az előszobából látják ezt az ellenzékiek és kórusban kiabálják: Egy önérzetes fölügyelőhelyettes felelősségre vonja az egyik hölgyet, aki állítólag a rendőrséget megsértette.,,Igazolja magát!”- mondja a rendőr, amire az elegáns öltözött és nagyon csinos dáma magából kikelne védekezik:
Vágfalvi Quittner Ervinné vagyok. Majd bepanaszolom a főparancsnoknál.
Végre a kapitány megy oda és leinti a rendőrt, hogy ne törődjön azzal, amit a hölgyek kiabálnak. De a rendőrök most már kordonszerűen állnak, nehogy a zajongók bejöjjenek ujra a terembe, ahol alig van már 15 ember.
Két óra elmult, amikor a közgyűlést üres teremben befejezik és az előcsarnokban zajongó ellenzék kitódul ez utcára. A kormánypárt korifeusait még itt sem hagyják békén. Csak rendőri asszisztenciával tudnak közgyűlést tartani! - kiáltoznak izgatottan a háborgó ellenzékiek.
Két távozó öreg ur után így kiabálnak a hölgyek a Benczur-utcán:
- Ott mennek az állatok kínzói!
.
