Megírták a lapok, hogy Andorffy Imre nyugalmazott postatakarékpénztári tanácsos öngyilkos lett és meghalt.

A magas, sovány, zavaros tekintetű tanácsosnak két szenvedélye volt, amióta idegbaja miatt nyugalomba kellett vonulnia. A sakk és a spiritizmus. Andorffy Imrét rendkívül lesujtotta a gyógyíthatatlan betegség tudata és valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a sakk mellett annyira belemerült a spiritizmusba is. Fiatal feleségét, aki önfeláldozással ápolta már évek óta, szintén meghódította a spiritizmus hívőjének és lakásukon gyakran tartottak szeánszokat szűkebb társaságban. Ezeken a szeánszokon leggyakrabban Andorffy Imre édesapjának szellemét idézték a kopogó asztal segítségével.

Betegsége már régóta fölvetette benne az öngyilkosság gondolatát és a szeánszokon állandóan arról kérdezősködött, hogy nem lenne-e jobb neki is, ha már meghalna, sőt sokszor egyenesen azt a kérdést tette föl, hogy ne legyen-e öngyilkos? Ő szokta mesélni barátainak, hogy erre a kérdésre mindig igennel felelt a szellem s nem csoda, ha a szeánszok hatása alatt egyre jobban meg is erősödött benne az elhatározás.

Csütörtökön, egy nappal a tragédia előtt szellemidézés volt a Lónyay - utcai lakásban.
- menjek e utánad? – kérdezte apja szellemétől Andorffy és az asztal igent kopogott a kérdésre. A tanácsos követte „apja szellemének” hívását s a gyorsvonat elé vetette magát…