Most már aztán gondolhatjuk, hogyan került vissza a komoly mester a patikába. Pár pillanatig nem is mert a még mindig nevető gyerkőc szemeibe nézni, mert akkor neki is nevetnie kellett volna.
Csak úgy félválról szólt hozzá:
- Hát mi a csudát csinált maga velem?

És a fiú most végre elmondta a titkát: Miközben tudós mestere azt gondolta, hogy ő napi munkája után szobácskájában éjjelente nyugodtan alszik, elvitt a patikából mindenféle mérget és azokat sorra vizsgálgatni kezdte.

Csinált magának különféle üveggömböket, beletette azokba a mérgeket, lángon hevítette, amiközben az üvegbúrából mindenféle gázok szálltak föl. Hát ahogy egyszer csak egy nitrogénoxydul nevű gázzal bíbelődött, észrevette, hogy valahányszor annak a közelébe ér, mindig olyan nevetés fogja el, hogy akármennyire igyekszik is, nem sikerül azt visszafojtani.

Aztán azt is tapasztalta, hogy ha ezzel a gázzal átitatja a zsebkendőjét, azt az orra elé tartja és a zsebkendőjéből elszálló gázt felszívja, akkor nemcsak ellenállhatatlan nevetés vesz rajta erőt, hanem egy kimondhatatlanul kellemes bódulatot is érez és igaz ugyan, hogy ő nem él szeszesitallal, de mintha részegség szállna meg, gyönyörű képeket lát és éber állapotában ragyogó álmai vannak.

Sőt - és ezt alig meri bevallani, - ha az üzletben sok volt a munkája, nagyon kimerült volt és nem tudott elaludni, ilyenkor úgy segített magán, hogy ebből a gázból egy jó csomót felszippantott és utána a leggyönyörűbb álomképek között néhány pillanat múlva a legmélyebb álomba merült, amelyből csak reggel ébredt fel.

A tudós mester elámulva hallgatta 16 éves „inasa” csodálatos fölfedezését. Mert azzal, amit ez a gyerkőc most neki elmondott, megkezdődött az orvostudomány egyik legragyogóbb korszaka, amiről évezredek és évezredek óta mint egy soha valóra nem válható álomról fantáziált az egész orvostudomány: a fájdalomnélküli operáció!

Mert ez a gyerek ott abban a kis szobácskában az első igazi altatószert találta fel: a Lachgas-t, ahogy azt nevetést okozó hatása miatt hívják: a nevető-gázt, vagy ahogy régebben hívták: a kéjgázt.

Sir Humphry Davy-nek hivják az emberiségnek ezt a jótevőjét, aki a legborzasztóbb műtétek elviselhetetlen fájdalmát az ő Lachgasjával letörölte a szenvedők homlokáról.

Nehogy azt higgyük, hogy ez csak úgy egy-kettőre sikerült neki. Oh nem! Neki is végig kellett járni az újítóknak kálváriáját, amíg elismerték. A legelső mingyárt az volt, hogy tudós mestere, aki sehogy sem tudta neki megbocsátani, hogy őt megtréfálta, se szó, se beszéd, patikájából elküldötte.