A pravaztól - a fehér méregig

Már a mult század elején, sőt az megelőző időkben is megfigyelték a kutatók, hogy az indiánok egy Bolíviában és Peruban előforduló cserje leveleit előszeretettel gyűrik szájukba és élvezettel rágják azt. Később azt is megfigyelték, hogy az ilyen „bagózó” indiánok egészen hihetetlen fáradalmak elviselésére képesek, például hátukon elég súlyos teherrel 30 kilométernyi távolságot két óra alatt képesek lefutni. Mi ennek a hihetetlen teljesítménynek az oka?

Megvizsgálták az illető cserjét, a kókacserjét és annak leveleiből egy Niemann nevű tudósnak 1860-ban sikerült egy alkaliát tiszta állapotban előállítani, mely a cserjéről a kokain nevet nyerte. Akkoriban még nem nagyon sejtették, hogy egy olyan furcsa anyagot fedeztek fel, mely pár évtized leforgása alatt az emberiség egyik legnagyobb jótevőjévé és egyben halált hozó szörnyű mérgévé válik.

Azóta a kokain használata általánosan elterjedt a gyógyászatban. Emberek millióinak fájdalmait enyhíti, ugyanakkor azonban emberek százezreit kergeti az őrületbe, a pusztulásba a fehér méreg. Világvárosok rendőrségének ad állandó munkát a kokaincsempészek, a méreg üzérkedőinek kinyomozása. Mert a kokain élvezete szörnyű szenvedély. Aki egyszer a fehér méreg hálójába került; onnan csak nehezen tud kiszabadulni.

Milyen hatással jár a kokain élvezése, hogyan történik, miért teszi tönkre a kokainistát? A többi kábítószerektől eltérően a kokain nagy veszedelme abban rejlik, hogy burnótszerűen szippantják fel fehér por alakjában a kokainisták. Semmi különleges előkészület nem kell hozzá, mint például az ópiumszívásnál a pipa, vagy a morfiumnál injekciós tű.

Idült kokainisták a fehér méreg élvezését rendszerint alkoholmámorral kötik össze. A hatás leírhatatlanul különös. Az idegvégkészülékeket valóságos hűdés éri, a kis véredények összehúzódnak, vértelenné válnak. A kokainista szinte természetfölötti jókedvet érez, fölélénkül, beszédessé, szellemessé válik. Olyan, mintha részeg lenne, az egész világot meg akarja ölelni. Kellemes víziókat lát, túlvilági hangokat hall és mindezt éber állapotban.

Aztán azonban bekövetkezik a gyors visszahatás. Az egész test merevvé, szinte érzéketlenné válik, óriási szívdobogás lép fel, a kokainista elvihetetlen szomjúságot, szárazságot érez torkában és szájában, kétségbeesetten erőlködik, hogy nyelni tudjon. Súlyos ára van a percekig tartó mámornak.

De még jóval súlyosabb árat fizet az idült kokainista. A fehér méregnek megvan az a természete, hogy élvezete egyre emelkedő adagokat kíván. A szervezet megszokja a kokaint és a kokainmámor már csak akkor következik be, ha az adagot növelik. Idült kokainisták élete tehát egyre súlyosabb, hisztérikusabb hajsza az emelkedő adagok megszerzésére.

A kokainista teste leromlik, lesoványodik. Gyakran nyílt uccán rémképeket lát, szörnyű hangokat hall, a végén őrülési rohamai vannak. Az idült kokainisták legszörnyűbb értése, mely a végén minden kokainmámor után törvényszerűen bekövetkezik: úgy érzik, mintha bőrük alatt bogarak, férgek mászkálnának: ezek az ugynevezett „kokainférgek”, melyek csupán á kábítószerektől roncsolt idegzetű ember beteges képzeletében élnek A kokainista ilyenkor véresre vakarja magát, szinte letépi bőrét.

A kábítószerek kivetkőztetik a végén minden emberi méltóságából az embert. Ha a kokainista nem tudja megszerezni a méregadagot, gyilkolni, csalni, lopni hajlandó.