Nincs még egy operáció, amelyet olyan gyakran végeztek volna a sebészek, mint a vakbélműtétet. Vannak operatőrök, akiknek 7-8000 ilyen eset szerepel a praxisában. Állandóan lehet hallani a családtagok vagy ismerősök köréből, úgyszólván minden héten olvashatjuk az újságban, hogy ez vagy az a valaki hirtelen rosszul lett, azonnal kórházba keltett szállítani és nyomban vakbélműtétet hajtottak végre rajta.

Vakbélgyulladásnak nevezik azt a betegséget, amely ilyen sok dolgot ad az orvosoknak. Mindenki hajlotta már ezt az elnevezést, de csak kevesen tudják, hogy - nem helyes. Mert hiszen igazában nem a bélnek az a darabja beteg, amelyet vakbélnek nevez a bonctan, hanem az ú. n. vakbélből még egy csökevényes 6-8 cm. hosszú, vékony, vakon végződő béldarabka indul ki és ennek a gyulladásából áll a szóbanforgó betegség.

E vékony, gilisztaszerű nyulványt féregnyulványnak keresztelték el az anatómusok. A hasüreg jobboldalán fekszik, annak alsó felében. Ez az a hely, ahol a több méter hosszú vékonybél átmegy a tágasabb vastagbélbe. Itt lépnek fel vakbélgyulladás esetén a fájdalmak, amelyek azonban kisugározhatnak hátrafelé és baloldalra is.

Mi okozza a betegséget? Ezt kell először tudnunk, ha védekezni akarunk ellene. Belünk állandóan tele van a legkülönbözőbb baktériumokkal. Vannak köztük hasznosak - amelyek az emésztést elősegítik, - vannak köztük a szervezet számára közömbösek és végül vannak olyanok, amelyek hosszabb időt töltve el a bélben károsakká válnak vendéglátó gazdájuk számára. Ez az utóbbi eset azonban normális körülmények között ritkán fordul elő. Hiszen a béltartalom szabályos időközökben eltávozik a bélből és vele együtt kitakarodnak a szabad szemmel nem látható, apró ellenségek is.

Csakhogy a vakbélben a béltartalomnak nincsen olyan szabad forgalma, mint a többi bélszakaszokban. Amolyan zsákucca ez, amelyben a közlekedés elakadhat. Bélrenyheség és gyakori székrekedés esetén például előfordulhat, hogy a béltartalom ezen a ponton annyira összesűrűsödik és megkeményszik, hogy kő módjára elzárja a féregnyulvány bejáratát. Többé nem tud bejutni oda semmi. Ez éppenséggel nem nagy szerencsétlenség. Sokkal nagyobb baj az, hogy ki sem jut semmi belőle. A bennszoruló baktériumok megszaporodnak, mérgükkel izgatni kezdik a nyúlvány üregét kibélelő bélnyálkahártyát, amely megdagad, vérdús lesz és éppen ez az az állapot, amelyre azt mondjuk: gyulladás.

Igazán súlyossá a gyulladás elhatalmasodása esetén válik a dolog. A nyálkahártya kifekélyesedik, a fekélyek egyre mélyebbek lesznek és genyesednek, majd végül egészen keresztülfúrhatják a féregnyulvány falát. Utóbbinak fertőző tartalma kiömlik a hasüregbe általános infekció. hashártyagyulladás stb. keletkezik és ebben a stádiumban már az operáció is csak nagynehezen mentheti meg a beteget. Hogy miben áll ez az operáció, azt könnyű elképzelni: a sebész kivágja a féregnnyulványt és így eltávolítja a baj okozóját.


Miről lehet felismerni és mit kell tenni ellene. A vakbélgyulladás egyik tünetét már említettük: a has alsó jobb felében fellépő jellegzetes görcsös fájdalom. Ezen a tájékon az izmok megfeszülnek, keménnyé, amint mondják: „deszkaszerűvé válnak”, amit jól lehet érezni, ha az ember megtapintja a hasfalat. Nemsokára émelygés és hányás kínozza a beteget, heves székelési inger lép fel, amely azonban csak érzés marad. A rosszullét annyira erősödik, hogy a beteget ágyba kell fektetni, hőmérséklete 38 °-ra emelkedhet, étvágytalan, feje fáj, le van gyengülve.


A hashártyagyulladásos komplikáció esetén a legyengülés hirtelen teljes tehetetlenségig növekszik, a láz felszökik, a pulzus szapora, a beteg csuklik, a has felpuffad és mindezek a jelek sürgetően kiáltanak orvos után, aki a végveszélyt talán még el tudja hárítani.

De addig is mit legyünk a beteggel? Hogyan enyhítsük a fájdalmat? Miképpen akadályozzuk meg, hogy katasztrófa ne következzen be?

Mindenekelőtt óvakodjunk attól, hogy ha vakbélgyulladás gyanúja áll fenn, a betegnek hashajtót adjunk. Ezzel magunk idézhetjük elő. hogy a gyenge falú féregnyulvány megreped. Éppígy ópiumot sem szabad adni a betegnek. A legfontosabb: nyugalom! A betegnek egészen nyugodtan kell a hátán feküdnie és a fájdalmas tájékra tegyünk hidegvizet borogatásokat. Ez minden amit tehetünk, de esetleg megmenthetjük vele a beteget.

Hogyan előzhetjük meg? Tudjuk: a gyógyításnál még fontosabb a megelőzés! A hosszú életet nem adjál ingyen; törődni kell kissé a szervezetünkkel, ha azt akarjuk, hogy sokáig épségben maradjon. Igaz, hogy ebben az esetben ez a gondoskodás igazán nem valami terhes feladat. Arra kell ügyelnünk elsősorban, hogy az emésztés rendben legyen. Sem székrekedést, sem az ellenkezőjét nem szabad sokáig tűrni.

Ilyen esetekben rendszerint a táplálkozás módjában van a hiba. Az ételek, amelyeket magunkhoz veszünk, alighanem túlságosan nehezek, zsírosak; valószínűleg mértéktelenül előnyben részesül a hús, amely nagy mennyiségben élvezve egyébként nemcsak emésztési zavarokat, hanem számos más betegséget is okozhat.

De az is hátrányos, ha valaki kizárólag puhára főtt pépes anyagokat vesz magához. Ezek ugyanis nem ingerlik a belet, amely ennek következtében ellustul. A keményebb, a bélfalat izgató táplálék részecskéknek ezért egészen jó hatásuk van (pl. a kis gyümölcsmagvaknak bizonyos lekvárfajtákban, kenyérhéjnak stb.)

A nagyobb gyümölcsmagvaknak lenyelése ezzel szemben még okozójává is válhat a vakbélgyulladásnak, bár sokkal ritkábban, mint ahogy azt régebben hitték. Egy cseresnyemag például elzárhatja a féregnyulvány nyilasát és azokat a következményeket vonhatja maga után, amelyekről feljebb már szóltunk. Ilyenkor biztonság okáért célszerű a belet enyhe hashajtóval, vagy beöntéssel kitisztítani.

Dr. Edmund Sparke.