A repülőgépközlekedés minden európai elképzelést felülmul már Amerikában. Menetrendszerű repülőjáratok kötnek össze úgyszólván minden nagyobb várost. A személyszállító repülőgépek kényelemben versenyeznek az amerikai vasutakkal, diktafon, írógép áll az utasok rendelkezésére, üzleti leveleket lehet írni kétezer méter magasságban s a rádiókezelő tiszt az utazás alatt is felvesz az utasok „légi címére” érkező sürgős táviratokat.
A repülőgépek menetdíja hallatlanul csekély, alig valamivel mulja felül a vasutak árait. Nem luxus már a repülőgéputazás Amerikában. Egy dolog van csak, amiért az amerikaiak húzódoznak a repülőgéptől: a dohányzási tilalom miatt! Ennek következménye aztán az lett, hogy repülőgéptársaságok külön dohányzórepülőgépeket állítottak üzembe.
Az idő pénz! A személyszállító gépeknek is több kategóriája van az Egyesült-Államokban forgalomban. Az expresszgépek menetdíja természetesen jóval drágább, mint a közönséges személyszállító gépeké, melyek mindössze 250 kilométeres óránkénti sebességgel közlekednek.
A repülőgéptársaságok konkurenciájára jellemző, hogy újabban külön fülkét rendeztek be egyes gépeken az utasok állatainak, az amerikai tehát magával viheti légi útjára kedvenc kutyáját, macskáját, külön, kényelmes boxokban.
A légi teherszállítás is rendszeressé vált. A nagyobb napilapok újságszállító repülőgépekkel, „repülő rikkancsokkal” dolgoznak s így a friss lappéldány pár óra alatt elkerül távoli városokba.
Ford megjósolta pár évvel ezelőtt, hogy 1940-re Amerikában minden ötödik családnak lesz már repülőgépe s a repülögéptúra ugyanolyan közönséges dolog lesz akkorra, mint manapság az autótúra. Már most bebizonyosodott Amerikában, hogy Ford jóslata tényleg nem volt túlzás. Tízezerszámra vannak már magánrepülőgépek forgalomban s különösen az egészen kis túragépek, a „légi biciklik” iránt nagy a kereslet.
A repülőgépek elszaporodása azonban egy nagy, majdnem megoldhatatlan probléma elé állította Amerikát, ugyanúgy, mint ezelőtt két évtizeddel az automobilok elszaporodása. Ez a kérdés: a közlekedési rend.
Nagyobb városok repülőteréről szombat délután a szó szoros értelmében tucatszámra indulnak repülőgépen weekendre az amerikaiak és hétfőn reggel ugyancsak tucatszámra térnek vissza. Igen elszaporodott az éjjeli túrák száma, szerelmespárok modern mondschein-partija ez a levegőben. De a repülőgép-társaságok menetrendjébe is be vannak illesztve az éjjeli járatok.
A repülőgépek elszaporodásával - elszaporodtak a balesetek is, különösen éjjeli utazásnál. Éjjel igen nehéz tájékozódni a levegőben s ezért a leszállás meglehetős veszedelmekkel jár. De előfordult már az is, hogy két repülőgép a levegőben ütközött össze.
Amerikai technikusok nagyban törik a fejüket, miképpen lehetne az elszaporodott baleseteket megelőzni. A közlekedési rendőrség számtábla-megvilágitó lámpákat akart kötelezővé tenni, de kisült, hogy ennek semmi praktikus értéke nincs. Ezzel szemben azonban a repülőtereket szerelték fel óriási világitótornyokkal, hogy a gépeknek jelezzék a sötétben a leszállás helyét. De ez mind kevésnek bizonyult.
A legújabb amerikai találmány sötétben közlekedő repülőgépek számára: a fényrevolver. Vastag csőapparátus, melynek mélyén reflektor van. A reflektor a ravasz megnyomására működésbe lép s a fényrevolver több mérföldre elhatoló sugárkévét „lő” ki. A sugárkéve színeit is lehet változtatni.
A repülőgépek újabban ilyen fény-revolverrel vannak felszerelve s éjjel a sötétben különböző színű fényjeleket bocsáthatnak ki. A fényjelek mérföldnyi körzetben tudatják, hogy repülőgép közeledik. Ez a fényrevolver egyik jelentősége.
De van más gyakorlati haszna is. Lehetővé válik így a repülőgép tájékozódása is. A fényrevolver ugyanazt a szerepet töltheti be a repülőgép közlekedésében, mint a reflektor az autónál. Az autó reflektora megvilágítja az utat, melyen a gép halad. Repülőgépnél erre nincsen szükség, mert minek a levegőt megvilágítani, mikor a gép nincs kiszabott úttesthez kötve. Ezért nem is alkalmaznak a repülőgép orrán reflektort, mert itt nem előre, hanem lefelé kell világítani.
A fényrevolver nagyszerűen betölti ezt a szerepet is. Sugárkévéjével valósággal végigsöpri az alatta húzódó területet és így nappali világosságban lehetővé válik a tájékozódás. Napról-napra felmerül az Egyesült-Államokban újabb technikai megoldása a repülőgépek éjjeli közlekedésének, de egyik sem mutatkozik teljesen kielégítőnek.
Sem útjelző táblákat, sem közlekedési rendőröket nem lehet a levegőben felállítani. Az amerikai Aero-szövetség foglalkozik ugyan egy érdekes javaslattal, a javaslat szerint a forgalmasabb útvonalakon minden ötven kilométerre egy világítótornyot kellene felállítani.
Ez kétségkívül kielégítő megoldás lenne, csak egy a baj, kivitelére és használatba vételére még Amerikában sincs pénz. Egy ilyen fényforrás üzembentartása fél falu teljes világításával egyenlő összegbe kerülne. Az Aero-szövetség szerint azonban, amint annyira elszaporodnak a repülőgépek, mint például az automobilok - a gépekre kivetett útadó összegéből könnyen lehet fedezni majd a légi világítótornyok költségeit.
Addig pedig minden gép úgy tájékozódik, ahogy tud s ezt a tájékozódást jelentékenyen megkönnyíti az égbolt fényrevolvere.
