Nem kerülnek statárium elé Poll, Madzsar és elfogott társaik, akiket vasárnap délben átszállítottak az ügyészség fogházába
Ha a losangelesi olimpiászon versenyre keltek volna a világ metropolisainak politikai és bűnügyi rendőrségei, úgy alighanem a budapesti államrendőrségnek Hetényi Imre főkapitány helyettes osztálya nyerte volna el a világbajnokságot. Az elmult két esztendőben babonás biztonsággal dolgoztak Hetényiék:
a biatorbágyi gaztett bravuros kinyomozása és a moszkvai kommunista kiküldöttek ismételt rajtaütésszerű elfogatása az egész magyar társadalom elismerésére méltó nagy sikereik ujabb és ujabb állomásai.
Szent István napján kora reggeltől késő délutánig folyt a kommunista szervezkedés miatt letartóztatott dr. Madzsar József és tiz társának kihallgatása. Madzsar Józsefet, Poll Lászlót, Tisza Lászlót, Ráy Károlyt, Kürti Hedviget, Kopacsek Margitot, Pesztarics Emiliát, Glatz Bélát, özvegy Hajdik Ferencnét, Kálmán Antalt és Sebes Árpádot vasárnap reggel a politikai nyomozóosztály átadta a főkapitányság bűnügyi osztályának, amely mindegyikükkel rövid formális jegyzőkönyvet vett föl és elkészítette az ilyenkor szokásos daktiloszkópiai fölvételeket.
Délután 2 órakor az összes elfogott kommunistákat a rendőrség nagy rabszállító autóján átvitték az ügyészség Markó- utcai fogházába. Az ügyészség hétfőn még egyszer kihallgatja az összes gyanusítottakat és azután fog dönteni arról, hogy a terhükre rótt cselekményeket statáriális bűncselekménynek minősíti-e vagy a rendese bíróság elé állítja őket.
A főkapitányságon azonban az a határozott fölfogás alakult ki, hogy ezeknek a kommunistáknak ügye nem tartozik statárium alá, minthogy a rendőrség az egész társaságot akkor leplezte le, amikor a voltaképpeni szervezkedéshez még nem volt idejük hozzáfogni, hanem csak előkészületi cselekményeket követtek el.
A kihallgatás során egyébként Madzsar tagadta, hogy részt vett a kommunista szervezkedésben és azt hangoztatta, hogy egész munkássága a „Társadalmi Szemle” szerkesztésében merült ki. Poll László, Sallai utódja és a többi gyanusítottak viszont mindent bevallottak. A rendőrségnek különben e vallomásokon kívül az összes elfogott kommunistákkal szemben pozitív bizonyítékok is álltak rendelkezésre.
Dusgazdag abonyi fiu és leány szerelme a kommunista szervezkedésben
A rendőrség megállapította, hogy a most elfogott kommunisták nagy része, akik bejelentőlapjukon munkásoknak tüntették föl magukat, Abonyból származnak. Hay Károly és Kürti Hedvig pedig, akiket Budapest társaságaiban is jól ismernek, dusgazdag abonyi földbirtokos famíliából való. Hay Károly apja, Hay Móric négy évtized előtt Abonyban több ezer holdas birtokot vásárolt és azon gazdálkodott. Hay Móricot, akinek vagyonát békeidőkben is több millióra becsülték, a kommunisták elkergették birtokáról és vagyonát elkobozták. Hay feleségével együtt akkor csak sulyos bántalmazások után tudott Abonyból elmenekülni és a kommunizmus alatt a fővárosban bujkált.
Legfiatalabb fia, Károly, nem mutatott kedvet a gazdálkodáshoz, hanem már korán a fővárosba költözött, hogy festőnek készüljön. A vagyonos fiatalemberről művészkörökben valóban mint tehetséges festőről beszéltek.
Többnyire szállodákban lakott, csak két hónappal ezelőtt költözött a Benczur- utca 2. szám alatti házba, ahol Barcsay Jenő festőművész és rajztanár egyszobás műteremlakását bérelte ki. Barcsay a nyarat minden évben a szentendrei művésztelepen tölti és műtermét ilyenkor több hónapra egy-egy fővárosi művésznek szokta albérletbe adni.
Hay néhány héttel ezelőtt összes koffereit a Benczur- utcai műterembe hozatta, de csak kevés időt töltött uj lakásában.
A fiatal festő hosszu idő óta meghitt barátságban élt egy szomszédos abonyi birtokoscsalád leányával. Kürti Hedviggel és a befolyásolható, félszeg fiatalember csakhamar az energikus, rendkívül művelt leány befolyása alá került.
A Lipót- körút 3. szám alatti házban, ahol Kürtiék laknak, úgy tudták, hogy a fiatal festő Kürti Hedvig unokafivére és ezért senki sem csodálkozott rajta, hogy a fiatalember néha napokon át mint vendég maradt Kürtiék elegánsan berendezett négyszobás lakásában.
Kürti Hedvig szülei maguk is abonyi földbirtokosok, s a leány anyjának, aki Pintér Imre százados leánya, kétezerholdas gazdasága van Abonyban. Kürti Hedvig apja, Kürti Károly aki már évekkel ezelőtt meghalt, egyik budapesti nagy bank igazgatója volt. Szorgalmas, megbízható tisztviselőnek, jó kollégának ismerték, a fővárosi társadalomban előkelő pozíciót töltött be. Egyik fivére kuriai bíró volt. Amióta Kürti Károly meghalt, özvegye legtöbb idejét az abonyi gazdaságban töltötte és csak három hónaponként jött föl a fővárosba. Ezekben a hosszu időközökben, amíg anyja távol volt,
Kürti Hedvig minden idejét festő barátjával töltötte.
Amikor azután az özvegy Pestre érkezett, néhány hétre, ismét megindult a régi társasági élet Kürtiék házában. Ismert bankigazgatók, gyárosok, nagybirtokosok és a pesti társaság sok tekintélyes tagja fordult meg Kürtiéknél és senki sem sejthette, hogy az alacsony, tömzsitermetű, göndörszőke haju Kürti Hedvig kommunista szervezkedés terveivel foglalkozik.
Ismerősei körében csak az tűnt föl, hogy a leány, körülményeihez képest, szokatlanul igénytelen és mindig ugyanabban az egy-két ruhában jelenik meg minden társaságban.
Amikor elfogták, akkor is az az olcsó mosóruha volt Kürti Hedvigen, amelyet napról- napra viselt. Aznap amikor Kürti Hedviget letartóztatták, érkezett meg Breslauból a leánynak Miklós nevű baátyja a családjával. Minthogy a rendőrségnek az volt az első föltevése, hogy a külföldi rokonoknak is lehet esetleg valami szerepük a leány politikai tervében, .Kürti Miklósékat kevéssel megérkezésük után előállították a főkapitányságra.
A breslaui rokonok kihallgatása napokon át folyt a főkapitányság politikai nyomozóosztályán, minthogy azonban valamennyien igazolták, hogy semmiféle politikai kapcsolatot sem tartottak fönn Kürti Hedviggel, akinek kommunista szervezkedő munkájáról sejtelmük sem volt, kihallgatásuk után valamennyiüket szabadon bocsátották.
„Rengeteg elméletet szedett be a fiam, ez volt a oka mindennek” - mondja Tisza László édesapja
Régi ismert pesti patrícius családból való a letartóztatott Tisza László is. A fiatalember apja a Tisza Testvérek könyvkereskedés tulajdonosa, aki közel ötven éve arról nevezetes, hogy az
Országos Törvénytár kiadványainak főbizományosa és az állami nyomda közszállításaiban mindig első helyen jött tekintetbe.
A csöndes előkelő budai könyvesboltból kikerült Tisza Lászlót apja Németországba küldte tanulni. A fiatalember Lipcsében és Göttingában végezte el az egyetemet, majd négy félévet Budapesten hallgatott és az elméleti fizikából szerzett doktorátust. Elméleti tanulmányait a főiskola elhagyása után is folytatta, állást azonban sehol sem vállalt, hanem az volt a terv, hogy ősszel belép apja könyvkiadóvállalatába.
Amikor munkatársunk fölkeresi Tisza Lajost, a kommunista szervezkedés gyanuja miatt letartoztatott fiu apját, az öreg ur könnyek közt mondja:
A fiam rendkívül képzett, idealizmustól átitatott ember, világéletében mindig dolgozott.
Soha senki nem gondolta róla, hogy politikai szervezkedésben vesz részt. Amióta elhagyta az egyetemet, közigazgatástani tanulmányokkal foglalkozott. Késő éjszakáig bujta a legujabb német közigazgatástani és szociológiai munkákat, biztos, hogy ezeknek a hatása alatt tévedt ilyen utakra.
A fiamnak egyáltalában nem voltak igényei, itthon kapott ellátást, kosztot, többnyire zsebpénzt is, ezenkívül csak egy magántanítványa volt, akinek fizikából adott órákat- ezeknek a magánóráknak a díja volt a fiam egyetlen keresete. Az volt a tervünk, hogy ősszel bevesszük az üzletbe, ennek azonban most már természetesen vége, vége... Ha kiengedik a fiamat, külföldre fogom küldeni.
Rengeteg elméletet szedett be, ez volt az oka mindennek...
