Huszadik század - történelem jelenidőben

Hozzászólás Csanádi Rudolf cikkéhez

Csanádi Rudolf figyelmet érdemlő cikkének van egy nagy hibája: amit mond, az majdnem kizárólag a főiskolás ifjúságra vonatkozik. Igaz, hogy helyzetéből kifolyólag ennek a rétegnek jutott a hangadó szerepe az ifjúság különféle megmozdulásaiban. De a magyar ifjúság Csanádi cikke után egységes, kompakt tömegnek látszik, ez pedig távolról sem áll.

A cikk maga inkább dokumentum, mint ideológiai vonal rajza. Illusztrációja annak a zűrzavarnak, amelyben a mai ifjúság tapogatódzik. Az a "belső forradalom", amit ő említ, inkább csak forrongás; az ifjúság útat keres, mert mai helyzetének tarthatatlanságát erősen a saját bőrén érzi. Ez a keresés bizony gyakran útvesztőbe téved.

Mi a fiatalság helyzete a mai Magyarországon? Először is: nincs külön ifjúság-probléma. Amit ennek neveznek, az elhelyezkedési kérdés; ez pedig ma az idősebb korosztályokat is egyaránt sújtja. Az ifjúság kérdése azonos a polgári osztály egészének kérdéseivel. Mai iránykeresése és forrongásai pedig velejárói a polgári osztály folyton és rohamosan romló helyzetének.

Ez pedig a válság egyenes következménye. A főiskolás ifjúság nagyobbik fele köztisztviselők gyermeke, azon túl pedig főleg értelmi foglalkozásúak szülötte. És ez a réteg az, amely lassan, de vitathatatlanul morzsolódik a gazdasági válság és ennek folyamán kiélesült osztályharc kerekei között.

Az elmúlt évtizedben viszonylag kedvező volt a főiskolások helyzete; ez a relatív jólét az ifjúság látszólagos mozdulatlanságában mutatkozott. De a válság kikényszerítette az ő megmozdulásukat is. Szükségét érzik valamilyen orientálódásnak: csak még nem tudják, merre menjenek. Új útnak látszik ma a falu-orientáció.

Az ilyen irányú mozgalmak kezdeményezője a szlovenszkói Sarlós-mozgalom; ennek példájára (de egyéb külföldi mozgalmak tapasztalatait is fölhasználva) működik az erdélyi kisebbség Falutanulmányok c. szervezete, nálunk a szegedi fiatalság agrár-settlement mozgalma. Hasonló célokkal indult meg a Bartha Miklós Társaság is; ennek működése azonban kevés eredménnyel járt. Ma már a Turul-Szövetség is fejt ki ilyen irányú munkát, azonkívül több ifjúsági csoport működik hasonló célkitűzésekkel.

Ennek a falu-érdeklődésnek (a magyarországi mozgalmakról van szó) főjellemvonása az, hogy csak érdeklődés. Nem abból indul ki, hogy az ifjúságnak a parasztsággal közös gazdasági érdekei lehetnek (ez adhatna egyedül alapot egy - bizonyos mértékig - közös ideológiának). A falutanulmányozó ifjúság leszáll a néphez: kutatásaik folklorisztikus, népművészeti színezetűek. Mindig adott ideológiával mennek a falu felé, ahelyett, hogy megpróbálnák ideológiájukat vele közös alapon fölépíteni. De ez a meglévő sem megszilárdult, tárgyi alapú felfogás: hiszen az ifjúság saját társadalmi helyzetével sincs tisztában.

Ez Csanádi cikkéből is világosan látható: ők "exisztenciális gondolkodás helyett szent ideálok rabjai" és "az új ideológia... függetlenítette magát minden diákpolitikai rekvizitumtól". Pedig egy új ideológia alapja egyesegyedül az illető réteg vagy osztály társadalmi, gazdasági helyzetének fölismerése lehet; ez pedig egyenesen megköveteli az "exisztenciális gondolkodást". Az ehhez hasonló többé-kevésbé tág és homályos fölfogások mindig polgári osztályszempont folyományai; így a falu felé orientálódás csak érdeklődést, ismeretkörtágítást jelenthet (ez nem zárja ki értékes eredményeiket) - de egységet soha.

A parasztság ma, Magyarországon, minden szempontból, szervezetlen réteg: így egységes kultúrális megnyilatkozás sincsen. Vannak kultúr-jelenségei, de ezek nem tudnak elég alapot nyújtani egy paraszt-kultúra, faluideológia számára. Azon az úton, amelyen ma az érdeklődő fiatalság halad, sok kilátása nyílik a gyüjtésnek - de parasztsággal való egybeforrásról nem lehet szó. Csak mellé juthatnak a parasztságnak, vele eggyé nem lehetnek. Ennek a lehetősége csak akkor áll fönn, ha társadalmi alapon próbálnak a parasztosztállyal közös érdekplatformot teremteni.