Horogkeresztes császári herceg, ököllel érvelő képviselők, bricsesznadrágos, ingujjra vetkőzött fiatalemberek
Horogkeresztes császári herceg, ököllel érvelő képviselők, bricsesznadrágos, ingujjra vetkőzött fiatalemberek ,,a harmadik birodalom” porosz parlamentjében
Berlin, május 29.
Cigaretta tetszik? Kérdezi a porosz parlament büffés kisasszonya kedves mosolyával, amelyet pártkülönbség nélkül minden képviselőnek juttat és félénken kínálja uj márkáját, egy horogkereszttel díszített cigarettásdobozt, a közelmultban alakult nemzeti szocialista cigarettagyár harcias nevű gyártmányát. Őnagysága jó üzletasszony, számol publikuma megváltozásával.
A Landtag százhatvannégy horogkeresztes képviselője tulnyomórészben a cigarettás generációból származik, nem úgy mint a centrum és a szociáldemokrácia veteránjai, akik javarészt a szivaros nemzedékhez állanak közel. Ne tessék mosolyogni e lényegtelennek látszó külsőségeken, a véres csatatérré süllyedt porosz országgyűlés megértéséhez mellőzhetetlenül hozzátartozik mindaz, ami ezekkel a kis megfigyelésekkel összefügg.
A porosz Landtagon még a köztársaság fekete- vörös-arany lobogója, de az országgyűlés maga már a harmadik birodalom képét viseli. Nemcsak azért, mert a nemzeti szocialista párt egymagában erősebb, mint a szociáldemokrácia és a centrum tábora (a szélsőségektől agyonnyomott polgári demokráciát, amely a forradalom után Németország második legnagyobb pártja volt, összesen ketten – igen, ketten! - képviselik ), hanem azért is, mert a nacionálszocializmus ráterpeszkedik a porosz parlamentre, magának követeli mindazokat a termeket és helyiségeket, amely a koalíció pártjának nyujtottak otthont.
Az újságírói tribünön bricsesznadrágos, ingujjra vetkőzött ismeretlen alakok tolonganak,
nyakkendőjükről horogkereszt villan az ülésterem 164 horogkeresztje felé, a büffében, ahol példás rendben sorakoznak egymás mellé az egyes pártok táblákkal jelölt asztallai, a nemzeti szocialisták színe az egész főtermet foglalják le.
És horogkeresztet visel az új elnök, Kerrl is, akinek polgári címe Kotzebue bohozataira emlékeztet. - Oberjustisrentenmeister volt a Landtagpresident privátéletében, de ezt a bürokratikus foglalkozást stentori paarncsnoki hangjával próbálja elfelejtetni, amely mellett szelíd fuvolaszónak tűnik a csakugy horogkeresztes korelnök, a nyolcvankét esztendős Lietzmann tábornok beszédmodora is, pedig ez az öreg ur is olyan katonás, hogy a kommunisták is csak nehezen tudják megállni, hogy ne merevedjenek haptákba előtte.
De nem a Lietzmannok és nem a Kerrlek, sőt még a tulpomádézott, karcsu August Wilhelm herceg, Vimos császár horogkeresztes képviselővé avanzsált fia sem adják meg a porosz parlament legnagyobb pártjának karakterét, hanem azok a bizonytalan foglalkozású és bizonytalan uniformisu fiatalemberek, akikhez hasonlókat európai parlamentben csak egyszer lehetett látni, és pedig a magyar parlamentben 1919-ben, amikor az Országháztéren Kun Béla szovjetje tanácskozott.
De itten Helldorf grófnak, Schultz hadnagy urnak – a nevek keveset mondanak – hívják őket és összeütközésük a büntetőtörvénykönyv különböző sulyos paragrafusaival nem politikai szereplésük következménye, hanem annak előzménye volt. Az ,,utat a fiatalságnak” jelszó hirdetői most fanyar mosollyal szemlélhetik a torz megvalósulást. Igen hemzseg a porosz parlament, a fiataloktól, de ezek a fiatalok a polgárháboru komitácsi csapatainak fantasztikusan tarka uniformisaiban nyüzsögnek a padsorokban.
Gunyos vigyorral nézik végig a többi pártokat, agyuk helyett a kezük dolgozik, amely egyszer germánba oltott fascista köszöntésre emelkedik, másszor ökölbe szorítva a politikai ellenfél fejére sujt. Partnereik a szélsőbaloldalon, a kommunisták, nem sokkal különböznek tőlük. De a néhány tucat bolseviki képviselő izgágaságát megszokta a német nyilvánosság és nem veszik komolyan, hiszen egy szörnyű évtized bebizonyította, hogy a kommunizmus nem jelent akut veszélyt Németország számára mindaddig, amíg a szélső jobboldal vetése nem hozza meg az ő aratásukat!
A Landtag véres overtürje a nacionálszocialisták és a kommunisták között zajlott le. Véresre verték egymást, behasították egymás koponyáit, az aktacsomók srapnellként röpködtek a levegőben, de a nagy ütközet után a horogkereszt és a szovjetcsillag egyszeriben megértette egymást.
Övék a többség a porosz parlamentben: vizsgálatról, megtorlásról szó sem lehet. Ez a kis háború az ő magánügyük. Mit okvetetlenkedne a jog, amikor az ököljog uralkodik?..
