Mr. Taylor jelenti:
1. A magyar állam bevételeinek és kiadásainak alakulása a költségvetési év első öt hónapjában előreláthatólag arra vezet, hogy a budgetév végén több, mint 100 milliós pengő deficit fog mutatkozni. Miből fedezzük ezt a hiányt? Mr. Taylor a kérdésre nem ad határozott választ, de megállapítja, hogy drasztikus rendszabályokra van szükség, hogy a költségvetési év hátralévő második felében az egyensúly helyreállítható legyen.
2. Az Államvasutak és az állami üzemek deficitje az addigi eredmények alapján félmillió hijján 50 millió pengőt fog kitenni a budgetév végéig, szóval majdnem annyit, mint a megelőző költségvetési évben. Majdnem ezt megállapítja Mr. Taylor, hozzáteszi, hogy a MÁV pozícióját és üzletvitelét külföldi szakértőkkel kellene megvizsgáltatni, az állami vas- és gépgyár üzemét pedig feltétlenül be kellene szüntetni.
3. Meglepő a Taylor-jelentésnek az a harmadik fontos megállapítása, hogy az adóhátralékok összege a költségvetési év első öt hónapjában nemcsak hogy nem csökkent, hanem csekély összeggel emelkedett: 262.4 millió pengőről 265.8 millió pengőre.
4. Végül megállapítja a Taylor jelentés, hogy az agrárolló, az ipari és mezőgazdasági termények közötti árkülönbség súlyos teherként nehezedik a magyar gazdasági életre, hogy a magyar állam a transzferalapnak 16,3 millió pengővel adósa s hogy a clearingszerződések, ahelyett, hogy a magyar kivitelt előmozdították és a magyar áruadósságokat csökkentették volna, megfordítva: a kivitelt csökkentették és az áruadósságunkat növelték; s Magyarország még ma is csak elenyésző kis hányadát tudja teljesíteni a külfölddel szemben fennálló kötelezettségeinek.
Ezek a lényeges pontjai a Taylor-féle jelentésnek, amely nem tartalmaz új és meglepő tényeket, csak pontos adatokat és számításokat arról, mint fog alakulni a magyar állam pénzügyi gestiója a költségvetési év második felében. Meg kell állapítanunk azt, hogy a szomorú helyzetért, amelynek képét Mr. Taylor minden kendőzés nélkül feltárta, a jelenlegi kormány nem felelős, elődje is csak kis részben.
Nem felelős elsősorban azért, hogy Magyarország képtelen külföldi adósságának eleget tenni! Kivitel nélkül, forgalom nélkül, alacsony árak mellett, amelyek még a termelési költségeket sem fedezik, állandó jellegű és megbízható kereskedelmi szerződések nélkül sem a magyar állam, sem a magyar magánadós nem tud fizetni. Aranyunk nincs, külföldi követeléseink nincsenek, áruinkat nem veszik meg, hogyan fizessünk?
Ebben a pontban valamennyien egyetértünk.
De nem értünk egyet a Taylor-jelentés többi pontjaiban, különösen abban a kérdésben, hogyan és mely intézkedésekkel csökkentsük az államháztartás deficitjét, hogyan őrizzük meg az állami gazdálkodás egyensúlyát, amelyen az egész magyar gazdasági élet irtózatos áldozatokkal fenntartott egyensúlya nyugszik.
Százmillió pengő deficit fedezéséről kell gondoskodni!
Drasztikus rendszabályokkal, mondja Mr. Taylor, aki első lépésnek a MÁV gazdálkodásának reformját és a vasgyári üzemek megszüntetését ajánlja. A MÁV kérdése mázsás probléma, s értesülésünk szerint még a Taylor-jelentés elkészülte előtt gondoskodott a kormány arról, hogy a MÁV. üzletvitele külföldi szakértő által átvizsgáltassék.
Ez a vizsgálat folyamatban van, de feltétlenül szükséges, hogy ugyanilyen független, lehetőleg külföldi szakértő vizsgálja felül az állami vas- és gépgyár üzemét is, mert a miniszterelnök elődjének kijelentése szerint az üzemigazgatóság kimutatta, hogy az üzemek megszüntetése többe kerülne, mint a fenntartása, de ezt a számítást eddig még senki sem vizsgálta felül. A másik lehetőség a deficit fedezésére újabb pénztárjegyek kibocsátása volna. Az adóhátralékok, melyek az első pénztárjegykibocsátás fedezésére szolgáltak, csak félig vannak igénybe véve. A technikai lehetőség tehát megvan, csak az a kérdés, elbírja-e a piac ezt a második erős igénybevételt? Felvetődik ezzel kapcsolatban a kérdés is, vajjon, hogyan is állunk az adóhátralékokkal?
A közönség, a parlament, a sajtó tele van jogos panasszal az adóhátralékok irgalmatlan behajtása miatt, a kormány szerint sikerült jelentős összegű hátralékot behajtani, viszont a Taylor-jelentés szerint az adóhátralékok összege emelkedett. Nem volna helyesebb végre rendet teremteni ebben a dzsungelben, a behajthatatlan követeléseket leírni s pontosan megállapítani, mekkora összegre számíthat a kormány e cím alatt? Ez annál fontosabb, mert kézzelfogható fedezet ezeken a hátralékokon kívül egyelőre nemigen kínálkozik.
A közszolgálati illetmények újabb generális leszállítására ma gondolni sem lehet. Eltekintve attól a megrázkódtatástól, amelyet ilyen rendszabály a belső forgalomban felidézne, 24 óra alatt elsöpörné a kormányt a helyéről a közvélemény felháborodása. A MÁV. deficitjének a csökkentése ebben a budgetévben alig lesz elérhető. Nincs olyan állam, amelynek vasútrendszere ne küzdene súlyos gondokkal, az autók versenyével, a forgalom csökkenése és a terhek emelkedése folytán előállott nehézségekkel, a magyar vasutak azonban ezenfelül még az egész régi magyar vasuti rendszer minden nyugdíjterhét viselni tartoznak. A magyar vasutakon is csak a forgalom felélénkülése segíthet, s ezzel kapcsolatban talán a készülő rendszeres tarifareform is, de ezek hosszabb időre szóló reformok, amelyeknek eredményei csak évek multán jelentkezhetnek, a deficit azonban ma, holnap, holnapután jelentkezik. Itt, ezen a ponton kezdődik a Gömbös-kormány felelőssége. Itt ezen a ponton kell megmutatni a kabinetnek, hogy van benne bátorság és kezdeményező erő.
Racionalizálást, átszervezést, gyökeres reformokat követelt a haladó magyar közvélemény az állami háztartás területén évek óta, ezt a racionalizálást és átszervezést jelentette be a miniszterelnök, mikor átvette a kormányhatalmat. Ebből a racionalizálásból és átszervezésből eddig igen keveset láttunk, pedig ahhoz nem kell túlnagy prófétai tehetség, hogy megállapítsuk: ezzel áll vagy bukik Gömbös kormánya.
Úgy halljuk, a drasztikus intézkedések helyett szociálisabb és reálisabb pénzügyi reformok, az agrárolló ellen komoly intézkedések készülnek. Mikor?! Az elmulasztott pillanatokat az öröklét sem hozza vissza.