|
A kormányválság
A lefolyt hét az új kormány megalakitására irányult kisérletekkel s a politikai válságból való kibontakozás útjának keresésével telt el. A király először gróf Tisza Istvánt bizta meg az új miniszterium meglalakitásával, gróf Tiszának azonban nem sikerült miniszteriumot alakitani. E sikertelenségének főoka azon körülményben rejlik, hogy – a mint most nyilvánvaló lett, - a szabadelvüpárt, mely évtizedek óta biztos támasza volt minden kormánynak, egységes pártnak már alig tekinthető.
A Széll-kormány visszalépésével megszünt a párt különböző elemeit legalább külsőleg összetartó kapocs, se nagy párt különböző csoportjai láthatólak kezdtek elválni egymástól. Először is a volt nemzeti párt tagjai csoportosultak külön, de a párt többi részei sem mutatták azt a tömör egységet, mely alapját képezhette volna egy oly kormány sikeres működésének, a minőt gróf Tisza István alakitani kívánt volna. Gróf Tisza a katonai javaslatok visszavonása és nemzeti engedmények nélkül, főleg a házszabályok szigorubb kezelése segitségével akarta megkisérelni az obstrukczió megtörését s a parlament munkaképességének helyreállitását. Gróf Tisza István azonban nemcsak arról győződött meg, hogy ellene és politikája ellen az ellenzék a végsőkig menő harczra készül sorakozni, hanem arról is, hogy politikája sikerének leglényegesebb feltétele: egy tömör többségi párt és annak kitartó támogatása merőben hiányzik, sietett visszaadni a király kezébe a megbizást. Midőn ez megtörtént, következett a gróf Khuen-Héderváry megbizatása. A horvát bán óvatossággal és körültekintéssel fogott feladatához. A királytól egyelőre nem kapott megbizatást kormányalakitásra, hanem csupán arra, hogy a kibontakozás föltételei iránt minden irányban tájékozódjék. Gróf Khuen-Héderváry is meggyőzödött s az irányadó tényezőket is meggyőzte arról, hogy minden engedmény nélkül a mostani magyarországi válságot megoldani nem lehet. Még mielőtt a bán Budapestre jött volna, itt is történt egy oly esemény, mely nagy mértékben hozzájárult az ő útjának egyengetéséhez: megindult a régi szabadelvűpárt szervezkedése. E csoport, mely az eddigi többség magvát foglalja magában, látva a fenyegető zűrzavart, az eddigi többség fokozódó szétzüllését, elérkezettnek látta az időt arra, hogy a cselekvés terére lépjen s alakuló gyűlésén kimondotta, hogy ragaszkodik a tiszta szabadelvűséghez és a kiegyezésről szóló 1867-iki XII. törvényczikk sértetlen fentartásához. Tehát midőn gróf Khuen-Héderváry horvát bán Budapestre érkezett, itt már eleve valamivel kedvezőbb talajt talált, mint gróf Tisza. Hozzájárúlt a hangulat javitásához az is, hogy sietett megczáfolni azokat a hireszteléseket, mintha erőszakos eszközökkel kivánná megoldani a válságot és reakczionárius iránynak volna képviselője. Ellenkezőleg, nyomatékosan hangsulyozta, hogy szigorúan törvényes és alkotmányos eszközökkel és szabadelvű irányban kiván kormányozni. Junius 22-ikét és 23-ikát a különböző csoportok vezető embereivel való érintkezésnek szentelte a bán s fellépése mindenütt kedvező hatást tett.
A régi szabadelvűek csoportja, melynek vezetője maga gróf Tisza István, már kezdettől fogva rokonszenvesen fogadta gróf Khuen-Héderváry megbizatását. A gróf Andrássy Gyula alatt álló u. n. disszidensek is tartottak értekezletet s kimondották, hogy készek ők támogatni. A gróf Apponyai hivei is sokkal kedvezőbb magatartást tanusitanak irányában, mint gróf Tisza iránt, a mi abban is nyilvánult hogy Apponyi gróf, ki Tisza miniszterelnöksége esetében vissza lépett volna az elnökségtől, e szándékától elállott. Nagyfontosságu természetesen az ellenzéki pártok magatartása, mert ezen fordul meg az a kérdés, hogy sikerül-e leszerelésre birni az obstrucziót? A bán e végből érintkezésbe lépett a függetlenségi párt vezetőivel. Hosszasan értekezett Kosuthtal és Justh Gyulával. Minthogy a kibontakozást az ismeretes Kossuth-féle határozati javaslat alapján keresi, e két politikusnál kedvező fogadtatásra talált, de mivel ezek a függetlenségi párt magatartásáért jót nem állhattak, szükségesnek mutatkozott magának a pártnak megkérdezése. A függetlenségi párt több párttagot jelölt ki arra, hogy a bánnal értekezzék. Az értekezés junius 23-án és junius 24-ikén meg is történt Kossuth Ferencz lakásán, és eredménye az lett, hogy a bán kijelentette az összegyültek előtt, hogy a legfelsőbb helyről kapott utasitások értelmében lemond az ujoncz-jutalék emelésérő. Ennélfogva megszünvén az obstrukczó oka, remélhető, hogy a már oly rég óta nélkülözött parlamenti béke ismét helyre áll, a mit bizonyára nagy örömmel vesz tudomásul az egész ország. |