A magyar munkanélküliség elleni bátor és határozott küzdelmet a tudatlanság, tehetetlenség és a suta, kispolgári reménykedések egyelőre megakadályozták. Elképesztő közgazdasági babonákban keresünk reményt és vigasztalást! Elhisszük, hogy a nemzetközileg megromlott tőkét, reformok nélkül a többtermelés szolgálatába állíthatjuk, amikor nyilvánvaló, hogy a vak nyereségvágy a kevesebb termelésre már kényelmesen berendezkedett. A csekély haszon, vagy forgalom elve a termelésben megbukott. Ezért égetik, pusztítják a kitermelt javakat, ezért kartellizálnak és csökkentik a termelést. A munka és a haszon elve világtörténeti csatába keveredtek s az állam legelső kötelessége, a végveszedelembe került munka oldalára állni!
Elhisszük, hogy a munkanélküliség ellen az összes gazdasági tényezők eszményi összefogásával lehet harcolni, pedig lehetetlenség olyan tervet kieszelni, amelyet mindenki kitörő lelkesedéssel fogad. Furcsa, középkori magyar álom ez a maradéknélküli összefogás-politika. Az államvezetőknek az a korszerű feladata, hogy minden érvet meghallgasson, lemérjen, értékeljen, – azokat tűzzel-vassal végrehajtsa, bármit is kiabál a megsértett monopólium. Elhisszük, hogy minden figyelmünket a külkereskedelemre kell összpontosítsuk, amikor évi lehetőségeink már háromszáz millió pengőre zsugorodtak.
A külkereskedelem fellendítése érdekében mindent el kell követni, de új energiákat kell felfakasztani a belső termelés és a javak belső körforgásának bősége érdekében, mert enélkül váratlan gyorsasággal összeroppanhat a belső teherviselési képesség és csődbe kerülhet a magyar népellátás. Elhisszük, hogy minden munkaalkalom és munkalehetőség áldásos és üdvös a munkanélküliség enyhítésére. Ezt a babonát ki kell irtani a magyar közvéleményből, mert az utolsó tíz év beruházási politikája, mint véres szatíra bizonyítja az – ellenkező tételt!
Nem szabad olyan közmunkákat végrehajtani, amelyek elviselhetetlen fentartási és üzemköltségeket zudítanak a nemzet nyakába, és nem lehet a munkanélküliség enyhítésének ürügye alatt, olyan befektetéseket eszközölni, amelyekben az anyagárak és a rezsiköltségek óriási terhe mellett a kifizetésre kerülő munkabérek csak csekély töredéket jelentenek. A többtermelés kikövetelésére és az egyszerű közmunkák rendezésére épült, hosszúidős küzdelemre kell berendezkedni, mert összes babonáink koronája az a tévhit, hogy ezen a tragikus fronton, gyors és önmagától beálló változás történhetik.
A munkanélküliség kérdésének tanulmányozására kiküldött angol királyi bizottság végső jelentése, kétévi alapos nehéz munka után, ma került a nyilvánosság elé. Ez a jelentés megállapítja, hogy a gazdasági világhelyzet következtében, a tartós, állandó munkanélküliségre épp úgy be kell rendezkedni, mint a külkereskedelemre! Egységes, átfogó nemzeti intézményt és munkatervet követel a jelentés s az összefüggéstelen kis részletintézkedéseket fügefalevélnek minősíti. Nálunk a fügefalevelek is hiányoznak...
Terjed a nyomor, pusztul a szakmunka, csökken az utánpótlás, bomlik, málik szerteszét a régi magyar munkaszervezet.
Ki vállalja a felelősséget azért, hogy semmi sem történik? Kis segít, ha a karitatív lehetőségek leveseskondérjai is kiürülnek? A sofort-programm utolsó órája elérkezett, s annak sürgős összeállítását és végrehajtását a feltámadó nemzeti lelkiismeret s mindazok, akiknek van még vesztenivalójuk, együtt és egységesen kell, hogy szorgalmazzák.
Ennek a nemzeti sofort-programmnak
1. A magyar parlamentnek, mint nemzeti tanácskozó testületnek, sürgős összehívása, a munkanélküliség kérdésének megtárgyalására.
2. A Nemzeti Munkaügyi hivatal felállítása, az összes jogos érdekeltségek bevonásával.
3. A jövő évben feltétlenül szükséges összes közmunkák, tervbevett építkezések és a nagyobb magánvállalkozások országos, sürgős összeírása.
4. Az összes alacsony kamat- és törlesztési terheket elbíró, reális közmunkalehetőségek országos összeírása, a városokban és vármegyékben.
5. A magyar szellemi és fizikai munkanélküliek kataszterének haladéktalan összeállítása, a kor, a szakma és a területi elosztódás figyelembevételével.
6. A munkalehetőségekre és a munkanélküliekre vonatkozó összes beérkezett adatok egyeztetése, a munkanélküliek tervszerű felhasználása és elosztása érdekében.
7. Az elvégzendő közmunkák országos szabályozása és területi csoportosítása, a társadalombiztosítási vagy munkaközvetítési körzetek szerint.
8. Országos tervek elkészítése az elsősorban munkabért igénylő munkálatokra. A csatornázás, telepítés, a kis, összekötő vasutak földmunkái s Budapesten a tabáni közművek sürgős kiépítése példázzák a legjobb lehetőségeket.
9. A 40 órás munkahét bevezetése.
10. Önkéntes munkahadsereg felállítása, elsősorban az ifjúság számára, s a terményekben való fizetés rendszerének kipróbálására.
11. Egységes nyomorenyhítési szervezet az egész országban, a vándorlás megakadályozására.
12. Sürgős telepítés és sürgős hosszúbérleti szerződések minden állami és közületi földből, a faluból való menekülés megszüntetésére.
13. Szükségmunka-alap teremtés. Bárhonnan! Belső kölcsön kötvény, adójegy alapján vagy a transzferpénzek felhasználásával. A pénzügyi lehetőségek mérsékelt kiterjesztése nélkül, nincs semmiféle megoldás!
14. A belső állami tartozások sürgős rendezése, más lehetőség híjján, rövidlejáratú kötvényekkel. – Az állam nem tartozhatik a vállalkozóknak éveken át a becsületesen elvégzett munka árával!
15. A kisipar, háziipar és a termelőszövetkezetek egységes állami megsegítése. A fonás, szövés, bőrmunka és a kis géppel végezhető háziipar szorgalmazása.
16. Pénzügyi könnyítés minden nagyobb munkaerőt foglalkoztató vállalkozásnak! Munkaprémium adóelismervények formájában a régi adó- és társadalombiztosítóterhek könnyítésével, leírásával vagy a kamatok csökkentésével.
17. A termelést és vállalkozást érintő összes rendeletek sürgős revíziója, az oktalan, bürokratikus és avult előírások egységes kigyomlálására.
18. Tervszerűség, – többéves nyers vonalkitűzés a termelés és a közmunkák irányításában a munkanélküliség megszüntetésére irányuló akarat teljes érvényesülésével.
Nem igénylünk ennek a tervnek kizárólagos és végleges jelentőséget, de a komoly megindulás és az alapelvek megvalósítása nélkül veszedelmes lesz a tél és reménytelen a tavasz. Kenyeret, új erőt, a magyar irredentát látjuk a munkanélküliség elleni küzdelemben. Alpári külső szidalmakra feleljen a mi igazi hangunk: – új, millió kaszavágás, új, millió kalapácsütés; – a munka döngő, ütemes muzsikája szálljon át a határokon!...
