A szívtágulás ; a szív határai kitolódnak, amit orvos a mellkas kikopogtatásával vagy röntgenezéssel állapít meg. De nemcsak tágulás, a szív üregeinek megnagyobbodása következik be. Láttuk, hogy a szívben több vér normális körülmények között és miközben ezt az abnormisan nagymennyiségű vért szétfecskendezi a szervezetben, falának izomzata nagyobb munkát végez, mint amelyre rendeltetett. Végzetes lenne, ha a szív nem tudna ehhez a munkatöbblethez alkalmazkodni.
Szerencsére van a szívizomzatban egy lappangó erőkészlet, amelyet a szív, ilyenkor – amikor tehát valami olyant követelnek tőle. ami több a szokottnál - elővesz és felhasznál. A szív izmos fala megvastagszik, megerősödik. Amint mondják: a szív „kompenzálja” (kiegyensúlyozza) a bajt és az illető „kompenzált szívbajban” szenved.
A szív tehát tovább is zökkenő nélkül elvégzi a feladatát, csak kitágult és a fala vastagabb. Az illető teljesen munkaképes és egyáltalában nem érzi magát betegnek. Aki azonban figyelemmel kísérte az eddigi fejtegetéseket, az tudja, hogy mégis veszedelmes ez az állapot.
A szív ugyanis már kiadta a tartalékerejét a kompenzálásra; ha újból olyan helyzet elé állítják, amelyben többet kellene nyújtania a normálisnál, akkor erre képtelen. A kompenzált szívbajban szenvedő egyén tehát fokozott óvatossággal kell, hogy ügyeljen szervezetének motorjára. Mindazok az előírások, amelyek a szív jókarbantartását célozzák, hatványozott mértékben vonatkoznak a szívbajos ember szívére, még ha semmit sem érez is az állapotáról.
Mit kell tehát tenni és mitől kell tartózkodni? Mindenekelőtt ártalmas az erős testi munka és a szellemi megerőltetés. De ez nem jelenti azt,'hogy semmit sem szabad dolgozni; a szervezetnek szüksége van a munkára. Csak a túlhajtott fizikai teljesítményektől tartózkodjunk. Célszerű hetenként egy fekvőnapot tartani, pl. szombat estétől hétfő reggelig ágyban vagy divánon, nyugvószéken maradni.
A gyengeszívű ember tartson diétát. Ezt annál inkább meg lehet tőle kívánni, mert az étrendi előírásokhoz nem nagy önmegtartóztatáshoz van szükség. Mindenekelőtt korlátozni kell a folyadékfelvételt. Általában a szervezet annyi folyadékot vegyen fel, amennyit kiad magából és ha pl. a napi vizeletmennyiség nem több, mint egy napon mint egy litert.
A felvett folyadék ugyanis gyorsan felszívódik a vérerekbe és a vérmennyiségét szaporítja átmenetileg. Egy jó torkú bajor sörivó napjában akár öt liter sört is megiszik és minthogy az emberi test átlagos vérmennyisége kb. 5 liter, világos, hogy a szívnek éppen akkora folyadékmennyiséget kell áramlásban tartania, mint máskor.
Másik előírás a szívgyenge ember számára, hogy ne egyen sok húst és tartózkodjon a szeszes italtól, erős dohányzástól és fekete kávétól. Sokan mintegy felesleges szekaturának tekintik ezt az előírást az orvos részéről, pedig mindezekben a tápszerekben és élvezeti cikkekben vegyi anyagok vannak, amelyek izgatják az szívet és akadályozzák rendszeres munkáján.
A szív egészségügyének egyik parancsát annál inkább teljesíteni, mert azonos a modern divat egyik parancsával: nem szabad elhízni! A test különböző helyein, de különösen a bőr alatt lerakódó zsírpárna nagy teher a szív számára. A zsír nagyon gazdagon van ellátva finoman kavargó apró vérerek fonadékával és az utóbbiban felhalmozódó vérmennyiség ismét csak fokozott megerőltetésre kényszeríti a szívet.
Nem tévesztendő azonban össze ezzel az állapottal az úgynevezett „szívelhájasodás”, amikor a zsír valósággal beburjánzik a szív izmos falazatába és tönkreteszi az izomrostokat. Azt mondjuk, hogy: a szívizom elfajul. De ez az „elfajulás” korántsem függ mindég az elhízástól.
