Richter László nyilatkozik egy badeni szanatóriumban a 28.000 pengős hamis váltóról

,, Nincs kizárva, hogy az aláírások igaziak, csak az összeget hamisította valaki...”
   Baden február 14.

Mi számolunk be elsőnek arról a nagyszabásu váltóhamisítási ügyről, amelynek középpontjában dr. Richter László, Richter Gedeonnak, a dusgazdag vegyészeti gyáros fiának neve került. A budapesti főkapitányság az elmult héten több kihallgatást foganatosított ebben a rejtélyes és kuszált váltóügyben, csak a főszereplőt, Richter Lászlót nem tudta eddig kihallgatni, mert Badenben üdül. Richter, a 28 éves milliomos fiu a Lakatos- szanatorium egyik első emeleti szobájában fekszik.

-Higgye el - feleli kérdésünkre -, hogy engem leptek meg a legjobban a költekező életmódomról, költséges passziómról szóló tudósítások, amelyek a magyar lapokban megjelentek. Hát nézzen ide: az éjjeliszekrényemen peszgőspalack helyett orvosságos üveg áll és rumot is csak a teához szoktam inni....Nem iszom, mértékletesen dohányzom, nagyon boldog családi életet élek...

Most közbeszólok és a családi élete után érdeklődöm.

- Elváltam a feleségemtől – mondja Richter László -, de nem külső kényszer nyomása alatt, hanem közös megegyezéssel. Kevéssel házasságunk megkötése után mindketten beláttuk, hogy tévedtünk és – folytattuk ott, ahol abbahagytuk... Sajnos most elválaszt bennünket a Budapest - Baden közötti távolság, de Éva időnként meglátogat. Nem gyakran, mert színésznő és a hivatása Pesthez köti, próbál, játszik és csak néha rándulhat föl hozzám. Az egész váltóafférban az bántott a legjobban, hogy az ő nevét is belekeverték. Borzasztóan fölizgatta... Hiába magyarázgattam, hogy
színésznőnek használ, ha írnak róla és közszájon forog a neve. Éppen tegnap utazott vissza Pestre, háromnapi itt tartózkodás után. Azért fekszem ma ágyban, mert megszegtem az orvosi tilalmat és berándultam Évával Bécsbe. Nem dorbézolni, Schönernél ketten három deci bort ittunk meg. Ez, ugy-e, nem lumpolás?

Megkérdeztem, milyen viszonyban van a szüleivel?

Anyám minden nap ír és én is minden nap írok neki. Apámmal, aki sulyos operáción esett át, reggel beszéltem telefonon és este megint fölhívom. Nem igaz, hogy költekező életmódom és kártyaszenvedélyem éket verne közénk. Életem legnagyobb kártyavesztesége 1200 pengő volt, amelyet Kohner Villi nyert el tőlem alsósban. Emiatt nagy volt a konsternáció úgy a Richter mint a Kohner-családban...

Ezek után az ,, ügyről” kezd beszélni!

Isten tudja, nem látok tisztán! Várom a rendőrségi nyomozás végét. Képzelheti, amikor egy szép napon beállít egy nagybátyám és elmondja, hogy a gyárban 28.000 pengős váltót prezentáltak. Rögtön tisztában voltunk vele, hogy a váltó csak hamis lehet, mert a gyárból az én aláírásommal ilyen összegű váltó nem ment ki sohasem.

Az ügyben szereplő uriember, aki a váltót prezentálta, azt állítja, hogy juniusban kapta tőlem a váltót. Nos kérem én juniusban nem is voltam Pesten, henem nászuton a Balatonon. Amikor ez kiderült, megváltoztatta vallomását és azt állította, hogy a dolog julius közepén történt. Ekkor azonban már bankzárlat volt és ilyen nagy összeget nem tudtam volna előteremteni.

Egyszóval Ön azt állítja, hogy a váltóra ráhamisították az Ön és édesapja aláírását.

Ó nem – feleli élénken Richter. - Először is távol áll tőlem, hogy bizonyítékok hiányában megvádoljak valakit, pláne ilyen óriási bűnnel. Másodszor pedignincs kizárva, hogy az aláírások igaziak, csak az összeget hamisitotta valaki fölé.

Én nem gyanusítok...