A tudomány éppen a legutóbbi években sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel és arra az eredményre jutott, hogy az ég kék színe a napsugaraknak a levegő legkisebb részecskéiben való törésére vezethető vissza.
A kék szín nagyobb vagy kisebb intenzitása a levegő vízgőztartalmától függ. Minél kevesebb a vízgőz a levegőben, annál mélyebb az ég kék színe és minél több a vízgőz, annál elmosódottabb a kék szín. Az ég azonban tudvalevőleg nem mindig kék színű: korán reggel és késő este a legkülönbözőbb színárnyalatokban pompázik, amelyek közt a sárga és a vörös szín játsszák a főszerepet.
Ennek oka viszont az, hogy olyankor a napsugarak még, vagy már majdnem vízszintesen hatolnak át a különböző hőfokú és porszemekkel bemocskolt legalsóbb légrétegeken. Hogy milyen erős ilyenkor a sugártörés, kitetszik a nap korongjának látszólagos megnagyobbodásából is.